Eljött a szép kis november, lehullottak a levelek, nem csipognak a madarak, és kurva korán sötétedik....Csütörtökön 6 óra körül (sötét hideg hangulat) ülök a zakatoló Combinon, és egész úton hazafelé az ablakon kibámulva a sötétbe azon gondolkozám miként fogom (nyalni az anyád) mászni a kunsztokat az Excelsior boulder versenyen. Elég jó kis versenynek nézünk elébe, még egész távoli helyecskékről is jönnek felmérni a tudásukat a mászók, mint például Veszprémből. Meg hát sok-sok gyönyörű peremes boulder problémában gyönyörködhetünk és koptathatjuk ujjainkat majd. Ez a megmérettetés, ami kicsit más, mint többi, ez valószínűleg azért van, mert az Excelsior mászóhely is kicsit más, mint többi. Persze én ezt nem csak rossz értelemben gondolom, olykor-olykor jólesik ez a szikla beütéses terem. Á szikla...jut esze
mbe...tehát esti Combinos egyedüli hangulat (tudod: telis-tele munkából jövő, munkában megőrült emberrel, egész úton hallgathatod beteg nők faszságait, amit telefonba, vagy utazó partnerükkel beszélnek, vagy csak simán nyomatják a feszkókat egymás között...áhh kész...csak ha szól a fejedben a zene, akkor lehet kibírni...de hát minden budapesti lakos számára ismerős ez) és megcsörren a telefonom. Hívó: Mász Marci, felveszem a telefont, és csodák csodájára Mászós Marci van a vonal túlsó oldalán, aki elhív egy Misja Pec-i hétvégére. Fejemben felállított mérleg két serpenyőjében, egyik oldalán az Excelsior verseny, másik oldalán Misja Pec-i sziklázás van, körülnézek a villamoson, és ez még jobban segített eldönteni...el innen...Misja Pec!!! Nagy örömmel elfogadom a meghívást, és megbeszéljük a találkozót: félhét, Profi parkoló.
Péntek suli utáni délután a pakolgatással telt, és az indulás előtti utolsó percekben kapkodós pakolással. Pakoltam a táskám amíg bírta. Anyu hazaért időben, és kitudott vinni a találka helyre, persze így is elkéstem, de nem annyira, mint a többiek. Szerencsére. Indulás előtt bementünk a Profiba venni ezt, azt, amazt,többek között sok csokit, majd nekivágtunk négyen (Marci, Feri, Ákos és Én) a nagy útnak 7 után picivel. A horvát határon a jegyszedő néninek nem tetszett az útlevelem, ami már majdnem egy éve lejárt... ezért egy pár km-es kerülőt kellett tennünk miattam, ami miatt egy kicsit rosszul éreztem magam. Végül fél egy körül (gyorsan) megérkeztünk a szállásra. Megvetettük pihe-puha ágyunkat, majd nyugovóra tértünk. Zavartalanul aludtunk, talán mert csak mi voltunk a helységben (garázsban). 9 körül felkeltünk, kinéztem az ajtó ablakán és igen...tűző napsütés és Misja Pec! A reggelim egy részét ennivalóan aranyos kis macskácska megette, de nem baj volt másik része. Ezután útnak indultunk, mindössze 5-10 perc séta után 8a-k rengetege alatt álltunk. Én elmentem, körbejártam a helyet kinéztem magamnak egy utat, Jumbo 7a/a+ (VIII/VIII+) talán azért választottam ezt, mert láttam valakit mászni benne, és tetszett. Talán azért, mert Bálint és Gábor is foglakozott ezzel az úttal három hete. Bemelegítő mászásnak egy 7-es körüli utat választottunk, amikor rám került sor felhúztam a testarossámat, majd bekötöttem magam...hm...bő két hónap után újra...hiszen ennyi ideje nem másztam sziklán, sőt még nehézségi műfalat se...neki vágtam az útnak, ami igen szét volt mászva. A kunszt, a tetején volt, ami egy hosszabb oldalsós fogásból több mozdulat volt. Kurvára fostam a beleeséstől, hisz már rég fossattam magamat a magasban, ezért ezt elkerülve inkább beleültem, és átgondoltam a mozdulatokat, összeszedtem magamat, és tudatosítottam magamban, hogy ott a kötél, nincs baj, kitoltam! Ezután egy 7c-s (IX) útba biztosítottam Ákost. Nem sikerült neki, de látszott, hogy már korábban próbálta, és az is, hogy még az nap kifogja tolni, szépen mozgott benne.
Ondra sokat "lóg" Misján
Próbája után én merészkedtem neki a Jumbomnak, ez egy 17 méter körüli út, az első 6-7 méter se olyan könnyű, mint aminek kinéz, ez után egy nagy párkány található, ahol le lehet ülni, pihenni, enni, szarni hasonlók. Innentől kezdődik az út nagyja, az út tetején lévő kunszt részhez alsósokból és oldalsósokból álló mozdulatokat kell megtenni. Ezután elérkezel fáradtan a várva várt kunszthoz, ahol kis perem mellett megint csak oldasósok és alsósok találhatóak. Kunsztnál kész, feladom beleülök...átnézem mozdulatokat, sehogy se akarnak jók lenni, de aztán valahogy átszenvedem magamat rajta. Sajnos ezen a napon nem tudtam többet próbálni ezt az utat, mert nagy volt a tömeg, de Ákos kitolta 7c-s projectjét. Sötétedés előtt, közben még ránéztünk egy a B falon egy 6c+ os gyönyörű cseppköves, peremes, zsebes, rájbungos, alsós, oldalsós útnak, ami nekem nem nagyon adta.
Összeszedtük a cuccainkat és visszatértünk a szállásra, ahol igen nagy tömeg fogadott minket, akik éppen mászás utáni zabalással voltak elfoglalva, majd mi is megkezdtük ezt. Vacsorára egy levest ettem, más egyebet lusta voltam csinálni. 9-10 körül tértünk aludni, ami nagyon jól esett, bár hajnalok hajnalán fölkeltettek minket. Egy kedves, szépen bebaszott szlovén forma, aki hangosan szlovénul beszélve bejött a garázsba, és a polifoam-jait rajtam, rajtunk akarta elhelyezni. Marci kedvesen elmondta neki, hogy ez nem a legjobb hely, de az üres garázsba még nagy hely van, csak ne rajtunk aludjon. Erre szegény mászó alkeszünk megsértődött,és "picsku mater" szavakkal elhagyta garázsunkat. 5-10 perc elteltével visszatért angolul ülvöltözve: "sure you are italien fucked climber. I'm a really good climber, but you are shit climber, you know" majd magunkra hagyott minket.
Másnap még szebb volt mint, a tegnapi, fent a szikláknál a napon, több mint 30 fok...yeah...
Martin Krpan, 9aBemelegítő utunk ma egy másik út volt (Jumbotól eggyel jobbra), szintén ma is lefostam a bokámat a leesés gondolatátol, de ma legalább kitoltam ülés nélkül, majd egy 6c+ os hosszabb utat másztunk, amit 2 beleüléssel toltam meg, de ennek is nagyon örültem hisz ez egy olyan igazi út volt, nem ilyen Retek típusú, hanem egy gyönyörű áthajlós technikás út. Mászás közben adrenalin bombák robbantak szét bennem. Huh kurva jó volt, újra éreztem a szikla szépségét. Ezután tettem egy újabb próbát a projectemre. Nem éreztem túl esélyesnek...ezt a mászó túrát. Nem teljesítésként fogtam fel, hanem inkább visszarázódás a szikla világába. De a próbám egész meggyőző volt föleg, hogy erőkivevős részen találtam egy nohand szerűséget. a kunsztnál most is beleestem, de most már sokkal több erővel jutottam el oda, éreztem, hogy meglehet. 3. próbámról tudtam, hogy ez egyben az utolsó is, mivel lassan vége a napnak. 30 perc pihi, csoki evés (ebédelés) után, neki mentem. Párkányig elmegyek...pihi...megindultam a kunszt felé. Nohandnél (ez egy lyuk volt ahova a lábamat térdig be tudtam dugni) amennyire csak tudtam lepihentettem a kezeimet és go! Ott vagyok a kunsztnál elakarom engedni, de Marci biztat, és benttartom (bal kéz perem, bal láb mikro, lépés jobb kéz, alsós balkéz, oldalsós perem, jobb láb kéz mellé, belép, jobb kéz fel rájbungos odlasos segédre, és balkéz akasztó fogás!) és kitolom.
A haza út is zökkenőmentesen telt. Nagyon örülök, hogy elmentem Szlovéniába erre a csodálatos mászóhelyre, bár a hétfő elég fáradtan telt, harcolnom kellett minden egyes percben, hogy le ne csukódjanak a szemeim.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
