Ez lenne a DVD tok frontpédzse, márha lenne kiadott DVD persze. Lényeg a lényegben , hogy a 80 perces Zillertal film megjelenése rohamosan közeleg. A filmről annyit, hogy első(?) magyar mászófilmként, első magyar mászófilmnek elmegy, de ez még csak a bemelegítés...
Csoszti mérhetetlenül jó falát, amit csak Zsombó és talán majd Patkányék fala köröz le, újdonsült szomszédja, Hof is megfejelte egy terebélyes 45 fokossal. Volt itt egy kis opening party, alább erről lehet egy kis betekintést nyerni;
De tényleg, mert Patesz meg Zsoltika mindjárt ittvannak! Nyilván el vagyok úszva... A nyár eddig számom és Barna számára melóval telt. Én két hónapot gályáztam, ő eggyel kevesebbet. Most viszont mindenkinek bejött az élet: Peti, Marci, Barna 1 hónap Mallorca, majd Tamáska Augusztus második felében csatlakozik hozzájuk röpke két hétre. Nekünk Zillertal 26 nap - megjöttek, lerakom, szjevasz!!
Rengeteg videó várakozik, már csak időre van szükségem, de addig is itt egy Remete nyers. Mindenkinek motivált nyarat!!!
Örvendetesen ezzel a bejegyzéssel kezdem meg hivatalosan is
a 7c+ crew tagságomat. Tavasz folyamán adódott egyszer, hogy Izerrel és
Barnával kijutottunk Strázsa-hegyre, ami a magyar mászásban történelmi
helyszín, hiszen a 90-es években Urbanics Áron, Kangyal Andris, és a sokan
mások mai példaképeink közül itt nyitottak örök klasszikus utakat.
Az idő
folyamán a legideálisabb falrészen indokolatlan okok miatt betiltották a
mászást, és kiszedték az utakból az amúgy is szűk számban lévő nitteket.
Körül-belül tavaly ugyanekkor Ágh Pisti és bandája
(Izer Bálint és Kovács
Balázs) elindítottak egy renováló hullámot, melynek az első eredménye az
Amnézia nevű eredetileg X- nehézségű út újranittelése volt. Első látogatásunk
alkalmával fény derült rá, hogy micsoda gyöngyszem bújik meg ilyen közel a
fővárosunkhoz. Az alsó kulcsrész sajnos vizes volt, de a felső rész már akkor
teljesen összeállt. A csatát akkor elvesztettük tehát, de a háborút nem
adtuk fel.
Így esett, hogy most hétfőn újult erővel vettük az irányt ismét a
pilisbe. A csapat ezúttal: Barna, a köteles mászást újból művelő Nándi, és a
barátnője Betty, akinek személyében újabb taggal bővült a magyar
mászótársadalom. Az idő száraz, megmászásra tökéletesen alkalmas. A parkolóból
már szinte látjuk magát az utat, csak egy nagy domb és kb. 1 km választ el bennünket. Kis
tanakodás után balról megkerüljük a dombot, aztán még egy kis szintemelkedés s
már ott is vagyunk. Nem lepett meg, hogy az út száraz, de örömöt azért
fakasztott a látvány. Kisebb konzultációt és nézelődést követve felsétálunk a
kürtőrendszer tetejére, beereszkedek, és egy fokkal jobb logisztikával, mint
utóbbi alkalommal, beszerelem a közteseket. Bele is állok pár mozdultba, hogy
felfrissítsem testem és elmém memóriáját, aztán landolok a szilárd talajon. Még
egyszer megnézzük a dombtetőről a panorámát, majd elkezdődik a mentális
felkészülés.
Beöltözöm mászósba, Barna rácsatolódik a kötelem másik végére, és
megindul az a csodálatos folyamat, amit mi gyarló emberek mászásnak nevezünk.
Beleállok abba az akadós fogásba, ami után nincs más választás, mint elindulni
egy közepesen kényelmetlen plafonon keresztül a top felé. Még nem csináltam meg
külön sem az elejét, de fejemben az jár, ha azon átmegyek akkor jóság lesz. Bal
kézzel beleállok egy akadós perembe, aminek egyetlen negatívuma, hogy
természetellenesen kifordítja a vállamat.
Mindegy elküldöm a jobbos ujjékbe.
Megvan! Igaz kicsit kutyamód de még fönt vagyok a falon. Innen már
csak minél
gyorsabban de haladni kell. Megnyúlok egy balos alsóst, és kilendül a lábam, de
sebaj a jobbos ujjék annyira tart, hogy függőleges, szinte mozdulatlan
testem-amit a meglepetés még mindig teljesen átjár- megtartja. A sarkam gyorsan
a helyére kerül, és onnantól már nagyobb gondok nélkül eljutottok a hatalmas és
pihentető párkányhoz, amiben egy hobbit család már elszűkölködhetne. Átgondolom
még egyszer a bétát, már kicsit nyugodtabb vagyok, bár Izer állítása szerint
innen jön az út kunsztja. Ja persze, az ő bétájával igen! De nem az enyémmel!
És lassan elkezdem megvalósítani a tervet. Megy minden, mint a karika meg a
paripa. Kiállok a kicsi, kertszerű 1 m*m :) nagyságú párkányra, és örülök a
fejemnek. Meg a kamerának! Ekkor jut eszembe, hogy az egész mászás rögzítve
van. Egy törős befele dőlő táblán kiszarakszom magam a dombtetőre. "Öröm é
bódottá" van.
Én megcselekedtem amit megkövetelt a haza, most a srácok
jönnek. Nándinak sikerül előbb megkaparintania a kötelet, így szemtanúi
lehettünk egy flash próbának. Sajnos csak próba maradt, mert a számomra is
kényelmetlen kunszt mozdulat Nándinak sem volt virágöntözés. Úgy dönt,
kipróbálja kreativitását, és bár idővel, de kialakul egy láthatóan egyszerűbb
megoldás. (Én kutya, bánatért kellet nekem azt a korlátolt bétát alkalmazni.)
Az utána lévő rész már neki is kiadja, bár sajnálatomra, neki sem áll testhez a
fenti kunsztra kitalált mozgássorom, ott ő használja az Ájzer féle bétát. Nándi helyét Barna veszi át. Új ember=új béta. A lényege ennek a megoldásnak, hogy "skip all the bad holds, just take the big ones", tehát Barna kezei keresztben, irreális távolságban egymástól, de abszolút működik (a fogat). Az utána lévő rész számára is ismert, így minden fajta bökkenő nélkül felfrissíti a mozdulatokat. A mászást lassan offoljuk, inkább rámegyünk csillezős szessönjeinkre, aztán nagy nehézségek árán összeszedjük magunkat. Nagy öröm számomra, hogy a srácok rágerjedtek az útra, mert egyből a következő alkalom időpontját keresték, biztató, "legközelebb jó lesz" kijelentések közepette. A hazaútból a jobb hátsó kerék által keltett nyikorgáson kívül nem sok maradt meg, de ha jól emlékszem a megmászós sör jól esett. Remélem fel fogunk nőni a feladathoz, hogy mi is nitteljünk oda még utakat, már 2 kecsegtető ötlet megszületett. De addig is mindenki más számára elérhető távolságban megtalálható, ez az általam 8a-ra kalibrált magyar szépség.
A fene se gondolta volna, hogy 2 nap és újra Pákozd. Még szerencse hogy előző nap nyomtam egy 7C+ high sessiont Izer, Palotás és Farkas társaságában. No de sebaj, gyakorlatilag sikerült minden projektet leküldenem a falon, ami igencsak meglepett, tekintve, hogy korábban nagyon nehéznek tűntek.
Szinte látom magam, újult erővel fejben és bőrben, mennyivel csízibb lesz. A hétfői elborulás után, tudom, hogy ez lesz a nap - nincs többé hiányzó elem. Az idő tízből kilences, a mínuszpontot is csak a hatalmas szél miatt érdemli ki. Cserébe persze minden csontszáraz, ami mostanában nagy ritkaság, korrigálok: 10/10.
SzájmonBvel (7C+ quality talent) kiegészítve indulunk, érkezünk, melegítünk és kezdi ő is megérteni, amit a bőrről meg a szemcseméretekről vakertunk. Fél tucat könnyebb boulderecske elfogyasztása után pedig eljön az idő. Patkány egy mindenkori projektet vesz kezelésbe, B megpihen kissé, én pedig egymagam indulok neki az epic fightnak.
Beállítom a kamerát, felpattintom a cipőt, persze először a rosszat, és gyakorlatilag első kísérletre elképesztően lazán (5B-nek éreztem!!!) veretem végig az addig a szememben rettenetként élt rettenetest. Hihetetlen. Mi történt? Két nap leforgása alatt valóban Hojerré váltam? Hát igaz volt az a zavaros álom??
Na jó ez csak egy vicc volt. Nincs is esélyem beszállni az elején, a végén melegítek és memorizálom azt. Érdekes egy befejezés ez: technikás, nem nehéz, de sok időt töltesz el benne és a szóbeszédek szerint, ha előröl jön az illető könnyen ledurranhat a csíz végben is.
Let's rock! Egy dolgot megtanultam mostanában, a motiváció mindennél fontosabb. Az hogy át tudom lépni a limitemet, amire mostanában többször is volt példa, csupán azt jelenti, hogy az nem a limit. A szomorú az, hogy erre újra és újra rá kell jönnöm. Mindgame.
Back to the proj. Jól haladok. Mindent letisztázok, elképzelem a jövőt.
Valóság: Egyedül vagyok. Nem csak a falon, hanem a kis téren is. Ritka hangulat ez a piciny Pákozdon,de átérzem a feelingjét. A szél továbbra is süvít és ez egy eméket ébreszt bennem: Ismertem egy embert, aki egész nehezeket tudott mászni, ha egy kicsit fújt a szél, szopó, én amúgy is.
Összeszorítom a fogam. Már a boulder eleje óta magammal tárgyalok: Csak csináld!... A büdös picsába - gondolom a kunszt előtt - hogy van ott ez a sarok - odébbpöckölöm - But WHY?? - egy szempillantással később még megfogom a semmit - Mi a fjeeeesz? - hamar rájövök megérné megfogni fölötte a valamit is - Hihetetlen kutya! Mi a péló? De mégis itt vagyok, előttem már csak az ultimate átlógás, ha pedig bent van a sarokspicc kombó megmenekültem! - összeszedve magam így is lesz, és még a nem várt durranással, ordítással együtt is végigveretem - Yemaaaan! Nagy öröm fless.
Patkány eközben egy régebbi projektet próbálgat, s kerül közel. Mire odaérek olyannyira, hogy letolja. Megtörik a jég! Hopp lement az ominózus projekt.
2 mozdulat mindössze, de az igen furcsa dőlésszögű áthajlásban igen furcsa fogásos dolog valahogy igen furcsa. Rendesen össze kell szikkadnom, hogy legyen esélyem. Továbbra is hitetlenkedem, hogy miért azt viszont nem tudom. Amint sikerül kikapcsolnom az agyam és inkább koncentrálok, elhiszek, le is tolom. Mára két nagy öröm fless is jutott.
A harmadik záró nagy öröm flesst egy áthajló, peremes, gyönyörű, de viszonylag szemét boulder adja meg. Nekem kutyába Simonnak stílusban.
Levezetésnek utcai cipős reibung. Majd kiülünk a tömbkupacok napsütötte tetejére. Hagyjuk hogy, három dolog kényeztessen. A nap, a kilátás és a börjentő. Boldog DAY.
Többek számára ismeretes lehet e név. Nem más ez, mint
Pákozd húzóprojektje, pontosabban bouldere, de ne szaladjunk csak ennyire
előre.
A Rücsökmátrix
– A Patkány
Évmilliókkal ezelőtt emelkedett ki és... Nem is ez a lényeg hanem az hogy: Mint
oly sok társát, őt is elérte az akitől minden magyar sziklaifjú retteg. Sokáig
ellenállt, de a lehetetlenre ő sem képes. Hamarosan felülkerekedett az, akit a
sziklák nyelvén csak úgy emlegetnek: A Patkány.
A kövek feljegyzései szerint A Patkány egy meglehetősen érdekes és
megátalkodott egyed. Javarészt falkában
közlekedik, ám az is megeshet, hogy egymagában kutat zsákmány után. Nem kedveli
a szélsőséges időjárási viszonyokat, csapadékos időben, forróságban többnyire
ártalmatlan. Vadászterülete Magyarországra terjed ki, de meg nem erősitett források szerint
Osztrák és Franciaföldön is látták már.
Egy kőtáblára az alábbiakat vésték:
”Szédületes ereje nem emberi, sem nem kutyaerőben rejlik. A technika és a motiváció az, [ami a
Patkányt] Pannonföld leghatalmasabbik [boulderesévé] teszi.
Mutasson tisztelet iránta élő s holt,
[kinek] valaha a lábán mászócipő volt…”
Dátum és szerző nélkül. A kőtábla aljára egyedül ez volt vésve: 7C+. Jelentése máig megfejtetlen
maradt.
Session Alone - A Rücsökmátrix
Telefonsistergés, és nyugodt válaszok és különös, akadozott beszédtempó, amit
talán szivarozás vagy mi a nyavalya okozhatott. Ilyen körülények között hallok először a
projektről. Hmmm, az elmondások alapján, nem egy könnyű, de egy annál fánkibb
problem. Egy telefonos videó után hamarosan élőben is megcsodálhatom az akkor
már letisztult bétával rendelkező ügyeletes projektet. Huh,damn motherfuck, holy shit, mondaná Graham. Nem néz azért rosszul ki és valahogy annyira cheasynek se, há mer nem is uaz, mondom én.
Emberünk természetesen nem tétovázik és mindent megtesz a siker érdekében. Nem számit kivel, de megy és tolja. Igy is lesz: egyedül. A telefonban pedig már csak ennyit hallok délután: d.o.n.e. Gratulálok Bélám - lököm hevesen - úgy érzem nekem is érdemes lenne rászikkadni erre a darabra...
Day 1 on the proj for me. Huh, ugyan fogdostam már a fogásokat, na de azért no. Ebben a boulderben nem tűnik bőven elégnek a sérülésem óta eltöltött regenerációs idő, már ujjerő terén. De hellyel közzel, két lábmozdulatot kivéve sikerül összepakolnom a bjútit, ez pedig elégedettséggel tölt el. Patkány pedig aznap a kamerám és saját szemem láttára letolja az ülőstartot. Let's rock it!
Az elmúlt hetekben szinte esélytelen volt a száraz sziklát találni. Ez alól is csak Ezüst-hegy kivétel néha, legalábbis a közelebbi régióban. Pénteken Patkánnyal erősen megindultunk Pákozd felé, hogy Rücsökmátrixra vegyük a figurát. Az szélvédőn kinézve: - Húgecóezmégjóislehet! - sajnos nem. A Velencei-tó térsége párát, ködöt, esőt szit. Mivel minden kerités, tető és lepukkant stuff a faluházak között nedves, fel sem megyünk. Go Pákozd, (reménykedő) emlékeink szerint arra még egész tűrhető volt felhőzet. Messziről látszik, hogy itt körülbelül fotózni tudom maximum az amúgy nagyon poénul szines sziklát. Idővel ezzel is felhagyunk, irány az Ujjerő. Sajnos 2-0 az állás. Nem a mi javunkra.
No problémó, lényeg, holnap hozzuk a tervet! Huh...tehát Pisznice, körülnézés. Motivált harmadikként SimonB-vel a pirosba. A gerecsei turistatérkép megvan, jelölve az összes sziklát és falsávot. A feladat adott: mindent lecsekkolni, ergó korán kell kelni és keményen rámenni a szettre...
Másnap. Csörög a telefon ébresztője. Én keltem Patkányt is, lassan fel is tápászkodunk, az idő 6 óra körül mozog. Dzsamának tojás, gyors összepakolás, ügyelve természetesen. Kamásni, távcső, termosz tea és a haverok. Kis késéssel 7 után a Sasadin ismerős közeleg, innentől B is a team tagja. Tökölésre semmi szükség, odalép a sofőr.
Bajna az első nagyobb etap.(Persze bemelegitő kofii is volt a kúton). Elmondható, hogy a 'Vadász Söröző', ilyen korán reggel is poén. A mellénkparkoló dzsipből kiszálló rendest megrottyant formával volt szerencsénk csevejbe kerülni...Jó reggelt uram, csupa jó kilátások a napra!
Az idő egyszerűen csodálatos. A legjobb, hogy korán van még, ennél láthatólag csak egyre jobb lesz. Nem is sokkal ezután már a hóuton csűrjük. Sima geris parkoló, kamásni, kistáska, kamera fel. Irány az ismeretlen!
Betonút enyhe lejtéssel, hóval. Egyszercsak azonban eljön a választóvonal. Letérünk a rendes útról aznapra. A nap süt, a nagy hó pedig nedves és egészen tapad. A legtöbb helyen részben megkönnyitve a trekket. Kaptatót rózsabokor követ, rózsabokrot kaptató. De hoppáré, meg is van az első szikla. A minőség tökéletes: full kompakt, fehér mászkő, oldott fogásokkal. Nagyon megörülünk.
Ugyanebből találunk falsávokat a kőgörgeteg bal oldalán. Minden szép és jó, nem pontosan, amit keresünk még, de mindenképpen érdekes. Hamar eljutunk a Bányához (egy igen combos kaptatós kőgörgeteg után), ahol a köteles potenciál mutatja meg magát. Nem egy X-es utat lehetne nyitni itt és rendesen magas is. Egyszer majd úgyis megengedik!
Kicsodálkozzuk magunkat, folytatódik a túra. A domb túloldalán jelölt falsávok felé vesszük az irányt. 10 perces gyaloglás után el is érünk egy tetszetős, veretős kis köteles craghez. Ide is dobnék szivesen egy utat.
A következő találmány egy enyhén áthajló tábla egészen érdekes fogásokkal. Nagyon nehéznek tűnik, de vannak benne fogások. Engem igen megfogott, szeretnék visszamenni megpróbálni.
A többi hátsó jó helyet vagy nem találjuk vagy nincs is, de lényeg, leszünk még itt - felveretjük újra a topra. Kis teaszünet, majd leereszkedünk a Kis-Gerecséből is jól látható fehér falsávokra jobb oldalon. Számomra kánaán: egy csomó poén hely, köztük kiemelkedő jelleggel egy gyönyörű tömbszerű képződményt, mokkó boulderekkel. Később Patkány szól, hogy valamit meg kellene sasolnunk, mert nagyon SZJEVASZ::::
Találunk még egy barlangot épp a highball fal alatt. Többnyire nagyon nehéz, de egy két igen igéretes darabbal is rendelkezik, meg megy bent a hot cave. Hot cave után pedig lassan idulósra fordul a figura.
Szétázott lábakkal, a csuromvizes cipőtől elnyűve, de boldogan menetelünk a kocsihoz. Cipőcserénél kitűnik Simon lábát valami lelhette, kissé megrogytak a sok nedvtűl.
Hamarosan újra jelentkezem a 'Rücsökmátrix UPDATE' formájában.
Brutál banda, ugyanilyen veretés, mindenkinek megvan a maga kis harca. Az enyém, a már négyalkalmas, 200+-os, ismételetlen, Törpe által eredetileg 7B-re kalibrált dyno. Névszerint a Judo Jam.
Ez alkalommal úgy érzem, akár még esélyem is van. Bár az bizonyára nem segit, hogy sehogy se jutok a kiszemeltemhez, csak, amikor szürkülni kezd. Fáradtabban, mint fullpihenten, de ennek ellenére, vagy pont ezért is sikerül új lépésbétát találnom, ami sokkal efektivebbnek bizonyul a korábbinál. Kacérkodom továbbá a két kezes megtartással. Eredmény: betyáros zuhanás, de cheesybb megtartás???.....
01:49. Ennyit mutat a gépóra. A szemem bágyadtan mered a képernyőre - hogy akad ez a kurva videó. A szemem kifolyik, a vágást szinte lehetetlen feladat megoldani, de kitartóan kattintgatok. Már látom a célt, és most épp ti is az láthatjátok. Igen, ez, az, a végre elkészült: SPITZ FILES.
Decemberben, hirtelen felindulásból történt minden. Nem volt kérdés: sziklát akartunk! Ez alkalommal azonban kicsivel hosszabb tripre vágytunk, mint a szokásos. Így vágtunk neki az útnak, két nappal szilveszter napja előtt, Alsó Ausztria legrejtettebb bugyraiba, hogy megtapasztaljuk mi az a minőségi gránitboulder(MINDAZ), hogyan köszönjünk lokálul (SZJEEEEVÁSSZ), mit nevezünk hüttengaudinak (MEKIS AKCIÓ), mit és miért érdemes hallgatni a rádióban (FM4, MINDIGJÓ), mely jóléti szolgáltatás váltja fel maradéktalanul az internetet (5.1, PLAZMATÉVÉ, PLAYSTATION, PREMIUMDVDK).
Lényeg a lényeg benyaltuk a brét. Mindössze hat napot sikerült a közeli mászóhelyen eltöltenünk. Mivel az idő túlságosan meleg volt, hó helyett eső hullott, ez pedig nem előnyös a szenvedélyünknek. Szjeeebáj, maradt a kanapé, a goabuli meg a gymsessionök. Bánat senkit ne érjen, így is maximálisan jól éreztük magunkat, a többi már csak hab lett volna a tortánkon(SAJTTORTA VOLT A MEKIBŐL, CHARLIE SZÜLINAPJÁRA-UHH).
A mászás jól ment blablablabla. Na itt a videó, meg pár kép.
