Igaz, csak nem 2 hét.
Tegnap hozott apa két mankót, úgyhogy az elkövetkezendő napokban nem kell ugrálnom (ami valószínű nem javította a helyzetet). Most, hogy ideiglenesen féllábú vagyok megnőtt a motivációm, elkezdtem edzeni azért, hogy mire felépülök ne essek nagyon vissza illetve szinten maradjak, esetleg fejlődjek...Pár nap és már el tudok menni a Boulder Clubba és onnantól kezdve indul a ballábas mászás. A paramászást kezdetlegesen már itthon is gyakoroltam a kis edzőfalamon, mert kibírni mászás nélkül enyhén szólva lehetetlen!?
Nem én vagyok az egyetlen. Marcinak(Travisnek Bélám) is körülbelül két hete szakadozott meg a bokaszalagja, úgyhogy nagyjából egy időben fogunk felépülni - és csapatjuk neki!
A jobb láb mindig lóg, boka nem található rajta
Elbicegek inni egy pofa tejet. Jó. A sztori négy öt nappal ezelőttre nyúlik vissza és sajnos még most is érzem a hatását.24-én pénteken, délután indultunk Petivel Kiskunfélegyházára a Népligetből.A buszvezető sz
épen átvert, de hét órára szerencsésen megérkeztünk az emlékeinkben élő inkább már Tesco méretű Spar elé ahonnan az iskola már csak pár perc séta. Elintéztük a regisztrációt, másnapra rendeltünk ebédet -ami hiba volt- és lassacskán lefeküdtünk. Ne szépítsük, ilyen rosszat még életemben nem aludtam és ahogy Peti beszámolt az estjéről úgy hiszem ő sem. Sajnos mi voltunk a legidősebb korosztály ez rögtön rossz alaphangulatot teremtett. Reggel megkezdődtek a boulder versenyek. Óriási csúszással de végre mi jöhettünk. A Széll testvérek és Józsi által épített kunsztok nem voltak túl nehezek, gondolva a korcsoportunkra. Kinéztem a legkönnyebb kunsztot, stabilan másztam, de a TOP-ról lecsúsztam. Azt hittem ez betesz az egész mászásnak. Összeszedtem magam és másodikra kitoltam. Utólag rájöttem a legnehezebbel kezdtem. Így sikerült 6 TOP 7 kísérletre. Ezzel a selejtezőkben első lettem, mögöttem Peti és lemaradva a többiek. Két külföldi is indult (cup) a korcsoportunkban, de ők azt hiszem az utolsó helyen végeztek.
Útépítés, a képek Zsombóról vannak
ő útból volt szépen lecsonkítva. Ránézésre ijesztő de nem vészes. Egy zónát értem el benne, a TOP-ot a rossz kézsorrend miatt nem tudtam uralni. Nem baj. Majd a következő. A második út beszállója egy dyno, én jobbnak láttam statikusan megcsinálni. Innen kellet nyúlni egy pöcökre lépés nélkül, hiányos technikám miatt nem sikerült. Sokat vergődtem a falon mire kezem elengedett. Mikor leérkeztem egy óriási fájdalom hasított végig a lábamtól a gyomromig. Összecsuklottam. Ledobtam a cipőm és a lábam fogtam. Próbáltam bemesélni magamnak, hogy nincs gond. Feladtam. Az egyik útépítő srác vitt ki a kezében- mint egy szerelmespár- a mosdóba ahol a jéghideg vizet a bokámra eresztettem. Felpolcolt, jegelt lábbal ültem, és néztem a gyorsasági és nehézségi versenyeket.
Peti elmondta hogy a 2 zónás döntőben elért teljesítményemmel a második helyen állok közvetlenül őutána, hát érdekes. Innentől kezdve a cél az összesített verseny megnyerése volt, természetesen nem az én részemről. Mindezt az értékes ajándékokért amiket a versenyzők beharangoztak. Peti megnyerte. A lehető leggagyibb ajándékokat kaptuk.Valahogy mindig így van ez.A verseny egyáltalában nem tetszett, sem a hangulat, sem a lebonyolítás, sem a nyeremények.Szerencsére jövőre már túl idősek leszünk hozzá.
Ezen a szokatlanul hosszú és unalmas keddi napon jött az elhatározás, hogy elindítom a blogom. Miért? Az ihletet egy barátom adta aki egy hasonló (valamivel jobb :)) naplót vezet. Azon kívül, ha unatkozom és itt kiírthatom azokat a kirobannó érzéseket -főleg a mászással kapcsolatban- amik bennem vannak.
Ennyi.
A jobb láb mindig lóg, boka nem található rajta
