If you haven't checked

Júliusi Magic Wood tripünk képkockákba sűrítve, fényképezőminőséggel de sok munkát beleadva a kevés felvételbe. Remélem sokaknak tetszik;

Summer Never Ends [part I]

Summer Never Ends [part II]

Mit is mondhatnék?

Amióta Barnával hazatértünk az olasz-svájci három hetes utazásból, méretes lyuk tátong bennem. Várnám, hogy szikláról sziklára járjam a tájat és rengeteg tapasztalatot szerezzek. De ez egyelőre álomkép... Azóta sajnos nem sokat sikerült mászni, készülődni kellett, legalábbis tettetni, a nagy útra, pedig kíváncsi lennék mit tudnék kihozni magamból. Augusztus hat óta pedig Dániában vagyunk furcsa életkörülményekben.

Úgy élünk itt, mint egy iskolai táborban, persze nem magyar kivitelezésben. Sokféle dánnal és dán gyarmattal szerte az országból. Néhány szlovák lánnyal, egy kis rakat magyarral és egy lett lánnyal. Én ennél ugyan színesebb társaságra számítottam, de nincs okom panaszra.

A tanítás, bár annyira nem illik rá ez szó, nagyon jó ritmusú. Egy nap általában két óránk van, változóan, nagyjából 100-135 percesek. Az első hónapra ütős tantárgylista alakult: foci edzés, absztrakt festészet, egy ultimate nevű állítólag híres frizbijáték és egy lazító jóga. Mivel ez az időszak lecsengett bátran állítom nagyon élvezetes és hasznos dolgokat csináltunk.

A kemény oktatáson kívül is igyekeznek érdekessé tenni az életünket, úgy tűnik ahány koronát kapnak ránk abból megpróbálják a legtöbbet kihozni, így sokszor meglepnek minket valamivel. De a fő energia a tanárok igyekezetéből, nem a pénzből fakad.
Kicsit bárgyúnak érezvén ezt a sarkos leírást az iskolánkról utolsóként az étel említeném meg. A rák, lazac és megannyi hal, a saláta, feta és jó néhány sajt sokáig nem hagyta nyugodni az ízlelőbimbóim. Kezdetekben nem bírtam betelni vele, ma már egy kissé egyhangúnak érzem a vacsorát kivéve, amikor meleg ételt kapunk.

A sziklákat illetőleg Dániáról elmond valamit, hogy az ország legmagasabb pontja 170 méter és a dánok által előszeretett Sky Mountain 147 méterével még dombnak sem számít, nem, hogy hegynek. Így ők a Gellért-hegyhez képest még többet csaltak. Így hát teremmászásra van lehetőség, és ebből a szempontból különösen szerencsés vagyok: én. Mivel a 9 kilométerre fekvő Ribe nevű városban magyarországi és dániai viszonylatban is jó boulderfal van összetákolva.

Ezek közül az én kedvencem a bal oldalon fekvő második falrész, ami élőben nagyon gengszter és a jobb első highball áthajlás.

Mindennel szerencsém volt, a fél éves bérlet mindössze 18000 forint, nemúgy, mint bárhol Pesten egy nem mellesleg szarabb teremért, ahova egy hónapra ha vehetsz több, mint a fele árért. A mászóklub arcai is jófejek és segítőkészek, a fogások ultrák és a raktárból felhozott készleteket lehet a falra pakolni. Nagyon motivált is vagyok a mászáson mindössze az egészségi állapotom korlátoz egy hónapja, mert sajnos a bal mutatóujjam túlterheltem, és habár alig fáj valahogy nem apad le és nem múlik el a probléma. Az orvos semmi használhatót nem tudott mondani, így magamra vagyok utalva, de az internetes források is végesek, nem tudom pontosan mit tegyek. Az egy amit remélhetek, hogy nem az önhibámból nem gyógyul meg az ujjam.

Ha bárki tud esetleg segíteni a kérdésben hogy segít-e a mozgatás masszírozás ha nem fáj, vagy inkább egy sínezés lenne a nyerő? (köszi)

Dándi

Egy nap

365. Általában ennyi napot írunk egy évben, szó se róla, hisz mindenki tudja. Ezek mind-mind egy-egy napot takarnak az életünkből. Napokat, amelyekre később ritkán emlékszünk vissza, ha nem vezetjük tollból is életünket, ezek a napok a homályba vesznek. Egy nap.

A nap

Egy szokásos szerda volt a tegnapi és mégsem, reggel borult volt az idő, sokan még a pulóveren is elgondolkoztak, na de mit is számít ez, tartottam a vasgereben felé gondolva.

Nem éppen kitűnően működött a testem és izmaim, az agyamban minduntalan zsibbasztó tudat honolt. Odaértem. Ők még sehol: a felül kopasz, pókhasú és az ismeretlen. Később mégis feltűnnek. Elhatározom a mosolyom mögé bújtatom a zavarom, ám az ismeretlen nem ilyesforma ember, ez egyszerűen nem működik így. Fel kell vennem a lomha, ügybuzgó ritmusát és ez megterhelő feladat. Én nem vagyok egy bólogató plüss – csak bírd ki – hallom belülről.

A helyzet már-már komikus, ahogy a hájba nőtt szemek a tükörből visszaköszönnek, ez most az elvárások ideje. Egy-egy ilyen tekintet folyvást arra késztet, valamit még helyesebben kellene csinálnom, pedig a pásztázás célpontja nem a hibáim, én vagyok.

Mindennek vége. A föld immár nem halad, a hőség megnő és a száraz miniatűr ajkakból lehellés és hangok recsegnek. A kopaszodó mellettem máshová figyel, talán telefonál, flörtöl. Én egy szót várok, minden más információt lomtárba vetve.

- Viszlát Vasgereben, viszlát vasgereben! -

A tűzforró 50-es villamoson kicseng a hívó, a hullámok csak Tomit érik célba: - Na cshuákáánjy, négyen leszünk, órákon belül ezen a helyen, állítólag esőben, de megyünk, menni kell, na cshőna cshákány! - sarkítva, de menni kell.

Száraz 7-es út, száraz autópálya, száraz Zsámbék, száraz Szomor. Tarján nem száraz, irányunkban pedig a felhő terebélyesedik. Egy kis snake, space impact és rapid roll ment ki a párperces ijedtségből, azonban minden rendben egy paddel, két grigrivel, három Solutionnel hagyjuk el a helyet, no kik is vagyunk!?

Fönt már nem esik a szikla száraz, a hőmérsékletre nem lehet kifogásunk, a fogások pedig hamar tökéletesen tiszták. Az álomtömb jobboldali álomútjában indulok, még melegítő jelleggel on sight. Az első esések hangulat nagyon tetszik, jól nyúló kötél lágy fogásával suhanok a padre, akkor ez most boulder vagy köteles?

A mozdulataim középtájt eltérnek a boulder atyjáétól, de így is abszolút lehetséges.

Azthiszem minden mozdulat megvan. Nosza hát Bencén a sor, aki masszívan megkeni az elejét Ondrát lefricskázva. Élvezzük, mondani sem kell, a fogásvilág, a lépésvilág, a mozdulatvilág, mámor.

Tomi is beszáll egy kemény próbára mind jobb mind bal oldalt, nem kissé jár felettünk. Mielőtt indulnánk egy próbát kísérlek a teljes megmászásra, természetesen még csak kötéllel. SUCCESS! A gound up már sokkal inkább a fejemben motoszkál.

Agostyán szőlővesszei féltíztájt, nagyon izgatott vagyok és azthiszem Bence és Tomika is az. A píjjegésünkre csákány érkezik. Hamarosan előbukik egy hosszú hajú hegyi remete: Csoszti, szétszálkásodva, ahogy azt kell. Ő kísér fel minket a szentélyébe, ahol Serényi Balázs és Kangyal Andris épp cipőfűzőt kötnek, poroznak.

A fal csodálatos, hat akár 7 méter hosszú 45 fokos áthajlás a Samsara, Bleaustone és megannyi féle-fajta fogások arzenáljából. Egyszerűen leírhatatlan , amit ott átélünk, ezt mindenkinek saját bőrén kell tapasztalni, egyedül egy HD videó adhatná át a hangulatot.

Mivel még alig hűtünk egyből megkezdődhet a csoportos támadás és életre kel pár 'beauty'. Mindenki a saját stílusát hozza a falon, legmeglepőbben Patkány, aki a dinamikára vált. Hajnali egyig tart a mámor, a szüleim és az a haszontalan iskola miatt kell hazamennünk, egyébként az egész nem így végződik, de így is felejthetetlen marad.

10. Körülbelül ennyi nap lehet az évben. Has- és alkarizomsajogva nézek vissza tengapra. Ez egy volt a napok közül.

- Na cshuákááány, elkúrtúnk egy szhuaarvaaast! -

- Kapzsitivitőőlünkeeegyö... -

VSOP

A holnapi nap. A dermesztő fuvallatok és kegyetlen meteorológusok, a szinte üres autó és az otthon kényelme ellenére. Két hős. Útnak indul. Oda...

V

é

r

t

e

s

t

o

l

n

a

SeasonOpening

So ILL

Péntekre be volt tervezve egy maximál Dudar-Ördög kombináció. Azonban a napok során egyre inkább kirajzolódott, hogy hihetetlen kevés a kinti boulderezésre motivált magyarok száma. Még Barna is Új-Zélandon van. Így Bencével a pesti mászóélet paradicsoma mellett döntöttünk. Harmadik utasként Balázs ugrott be, aki javarészt szerencsére kihasználja a lehetőségeket egy kis sziklatapogatásra.

Délután fél kettő tájt a Lenfonóhoz közelítek. Már távolból jól kivehető a Vectra, valamint a mellette álló legények.

Kettőkor lepacsizunk Vona Szabiékkal, majd átvonulunk az Ezüst-nyír tömbjéhez. Itt kis melegítés után belemozgunk a mentálozás hazai ékkövébe. Pár próba után sikerül megmásznom, viszonylag kis félelemfaktorral. Az utánam próbálkozó Bence viszont elmondásai szerint soha nem fosott még ennyire. Nagyon mókásan nézett ki, ahogy a fal tetején vagy másfél percig vergődött, mindig 10 centivel a top alá nyújtózkodva. Végül aztán csak elérte!

A sor Balázson. Teljesen bíztató próbák. Majd bele is kerül a nagyobb peremekbe, én bíztatom, hogy innen már nem eshet le, innentől csakis agyban dől el. Vereti is a nagy oldalsósra, sztko-cszszzszszz-PÍÍÍFFF. Lepattant a lába. Nagy szerencséje, hogy nem rosszabbul esett, mert bieber akkor nem fogja meg. Totally felpöröghet az adrenalinja, ahogy az ilyenkor lenni tud...Ám elszánt és mégis belemegy újra, le is vereti: maximál tisztelet!

A hely legnehezebb bouldereit rejtő falrészre vonulunk át. A 2B-nek még gyakorlatilag minden nyitva áll itt. Nem is sejtik mennyire szerencsések ezzel. De ez hamar változik, embereinket ismerve!

Nagyon rég volt már az idő, hogy nappal idejutottam a Kalahári traverzhez, így eddig egyszer sem sikerült még megismernem a végjátékot. Most itt az idő. Az ágymatracok a helyükön, csakúgy, mint az egy négyzetméteres BEAL padem. Alattam egy jó és egy léha spotter figyel. Vannak fenntartásaim. Elindulok. A lépések nagysága eléggé megkönnyíti a helyzetemet. Kinyúlok a nagy oldalsósra, átlendülök és letolom. Yepp, sokkal egyszerűbb, mint hinném. Na de előről - who knows...

Beszállok az első peremes betétbe. Egyenes falas, közepes technikát és jó cipőt igényel, az utóbbi nincs de sikerül mindig eljutnom a no-handig. Meg kell említenem az nekem nem egy no-hand, szóval minden elismerésem Lacinak.

No megvan hát minden. Hellyel-közzel minden ismert. Rock Pillars szlogen: Go for it!

Első próba az elejétől. A pihi részen vagyok, túl a peremeken. A bal kezem aránytalanul fárad a jobbhoz képest,de no problémó, csak indulok tovább, amint Bence elhúz az útból. Mozdulatról mozdulatra érzem az elfagyást, de no problémó, csak veretem tovább, eljutva az utolsó reibungos mozdulathoz. Megrántom, ám sajnos a mélyedés alá sikerül csak nyúlnom, de no problémó. Öt perc pihenés.

A 2B mindeközben ősi projektemet a Gyíkarcot nézegetik. Néhány új béta is felmerül és Bence ezúttal is hivatkozik valamelyest a magasságának hiányára. Talán ez az oka, hogy később az Él boyt választjuk ki.

Na de vissza. Letelt a pihenő baszom. Még mindig durrant a balkezem, de no problémó. Kissé csúnyácskán mászok. Nem érzem a pihentséget és a kraftot, de no problémó nem estem még ki. Az utolsó mozdulatnál is elhatározom magam és jöhet is a mentális befejezés. Nem is érdekel semmi, a félelmem nulla, pedig tudom alattam még talán egy ágymatrac sincs, ha van is azt Balázs guggolva igazgatja. A topot fogom!!...

Bencével tüzet rakunk, Balázs a Málnás falon mászik egy ismeretlen kollégával. Az Élboy letudása után rátérek a Gyíkarcra. Még a régi szép időkben, első ittlétemkor is vele kezdtük a bált. A vége sohasem sikerült igazán, most azonban egyre inkább. Előről indulok és eljutok az utolsó oldalasig, jobbal megfogom a reibungot és csapok is a Topra, de centiméterekkel lecsúszok.

Újra és újra indulok. Az eleje egyre jobban és jobban megy, ezt most igazán érzem. A végére végül az új bétát lecserélem a Peti félére és valamikor egy furcsa dinamizmusú mozdulattal a Topra kerülök. Na ennek tényleg örülök, ez progress.

old school

Későbbiekben egy új szektort építünk, de erről talán csak később. Rosszalkodunk. Kitalálok egy nagyon nehéz és nekem nagyon tetsző kunsztot a Kalahári fal nem használt fogásain, ha kijövök ezt mindig megpróbálom majd...

Esti sessionnek egy Szedres fal, az elmaradhatatlan 'Az elevenhús fogantatásával' és Bence itteni kunszjaival, amik ugyancsak nagyon szépek. Majd Kuplung és Evilnine!

Most pedig utóbbi hatására, ismét beteg vagyok...Már megint az a kurva torkom. Kurva füst, kurva torkom, kurva torkom!

Szempontok

Szombati iskola - akurvaanyjukat! Na nem mintha csak ez döntené be a szombati Ördög-árkot, az elmúlt héten kétszer is jártam ott. Most valami másra vagyok motivált.

A szervezés elképesztően nehéz és fáradságos munka, majdnem minden romba dől, de a végén megmenekül a trip és a szombat éjjeli esőzés után még a nap is kisüt vasárnap reggelre. Elszántan, boldogan és fitten kelek révén a jó időnek és a szombati semmittevésnek. Ma van ma!

Telefon. Bence a szembeszomszéd előtt parkol a Combi Vectrával. Gyors összekészülés után már Peti felé száguldunk.

Ülésfűtés és pszihé a maximumon, indulhat a túra. GPS-el veretjük, de mivel kevéssé tudjuk jól kezelni eltévedünk kissé, így plusz kilómétereket vesztünk Rangeből Veszprémig. Ott egy elszánt mászó már vár minket, napszemüvegben, katonai kabátban, fess kordnadrágban kiugró ágyéktájékkal és a jól meg szokott bakancs sál kombóval.

Tapolca. A GPS arra a kijáratra irányít minket a körforgalomban, ahol betértünk. Aztamocskos ismét eltévedtünk. Több kanyart is sikerül rosszul vennünk, így annak ellenére, hogy Bence vereti neki, mint az állat; 3 óra alatt érjük csak el a kulcs végleges elfordítását...

.:.Szentbkékkálla.:.

Miután már alig reméltem, hogy eljutok ide - nagy öröm jár át. Újra látom a Krokodilt, a Ladikot, az Emo-lapót és a többi mókás kőgömbőcöt. Nagyon bízom benne a srácok is átérzik és adni is fogja nekik a hidegben mászás tekintve, hogy Petinek ez az első sziklája oly hosszú idő után. Ami azt illeti az elmúltakhoz képest nagyon jó idő van, a nap ugyan eltűnt, de a szél csendes, nincs pára és a hőmérséklet stabilan a pozitív fokokban stagnál. Csapatós idő van!

Bálint és Bence hamar melegítésbe fognak, mi petivel megszavazunk egy futkosást. Kecses tempóban körbefutjuk nagyjából a helyet, a hátsó plafonokat is érintve, majd climbON.

A Krokodil nagy fogásai, a még mindig elmaradhatatlan tömb alá ugrások és az Emo-lapó tömb csodálatos fogásai kényeztetnek kezdetben. A két B a Kampfen gegen das Krokodilt veretik, meg is másszák mindketten. Szédületesen jó boulder is az!

Én már másztam de szívesen megnézném újból. Ám ahogy közeledek, valahogy a Vidám Vasárnap arra késztet, hogy megpróbáljam. Így is lesz. Az első mozdulat a legnehezebb, onnantól már csak veretni kell. Beleszállok és elsőre viszonylag jól megy a legelső nyúlás, ahová eddig ha kétszer sikerült elnyúlni. Megdobja a motivációm. Átnézegetem innentől a végéig. Na ez a rész múltkor bíztatóbb volt, de azért rápihenek és belemegyek előről.

Kissé stresszelek. Furcsa ugyan, de azért, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Előre vetítem magamnak többször is, hogy a vége felé fogok kiesni.

Ez azonban nem lehet így. Kefélés, kis gondolkodás és mehet a menet.

Az első mozdulat stabil bár három ujjal fogom a jobbosom, ami nem szokásom, de csak veretem tovább a ballal. Elérekezek a kérdéses részhez és nem engedem el, sőt, jobban tartom, mint addig, ki sem lendülök. A végjáték már nehezen elrontható. A tömb tetején örülhetek. Nem is igazán ennek az útnak, hanem az érzésnek, hogy kezdek visszatérni a hullámvölgyből. Fizikailag is talán, de döntő részben mentálisan.

Ladik. Imádom. Kár, hogy nem tartogat még és még nehéz bouldereket.

Bálint Ironozik, mi hárman ACID sessiont tartunk. Kevés sikerrel kerülünk, mindig valamivel közelebb. Bálinton csak nevetünk, amikor óriási ordításokat hallat. Ám egyszer a nevetést gratuláció váltja, mert ez a betyár odakeni a Maident, mint a huzat.

Mi lassacskán Kapálódzósra vesszük a figurát. Peti a simát próbálgatja én a projektemet, a lenti tömb nélküli megmászást hajszolom. Felváltva veretjük, sok próbát szórunk, mert erre aztán lehet. Számomra a csak karos megoldás tűnik esélyesnek, inkább mint belépni a plafonba, ki tudja. A próbáimat a vége felé már mobilkamerával rögzítjük, vicces beúsztatásokkal és kezdőszövegekkel. Most már tényleg közel kerülök, de minduntalan lecsúszok az akadós peremről. Lassacskán feladom. Peti csapat pár próbát. Megkefélgetem a fogást utána és átgondolom milyen is lenne megfogni a peremet.

Adok neki még egy esélyt, ahogy az lenni szokott. A kamera jelen is jelen van. Jobban nem írnám le a helyzetet, beszéljen a mozgóképsorozat.

A neve:

Bence mindeközben megnyitja saját boulderét, ami messziről is nagyon jól néz ki már. Próbák kis hada után boldogan ordít fel. NICE! Petivel úgy döntünk, mi is megnézzük a Betont, a nevét utólag 8án láttam. Előtte egy kis futkosás, egy új kivágott fás részen, ahol egy bíztató tömböt találunk,de erről bővebben legközelebb.

A Beton nagyon jól néz ki, kunszt ugyan, bár épphogy csak. A kezdésre még Cifra Zoli is benéz. Negyedik próba körül lehet, amikor megakad a nagy zseb, örülök neki, szép darab ez. Peti is bíztató próbákat tesz, de nem határozza el annyira a végét, hogy elérje a nagy fogást pedig nincs messze. Látszik, hogy nem annyira motivált erre a darabra, jelzi is; továbbnézünk?

A két B, Pisti The power of the man who would be king nevű szép kis útját tolják. Új bétával és pozitív előjellel.

Kajaszünet, majd...

Elérkezik a La Coste ideje végre! Egy hónap híján két éve próbáltuk először és utoljára mindeddig. Akkor Zolinak sikerült egyedül, mi kevesek voltunk a győzelemhez;

Az elején fagyosak vagyunk, de motiváltak is. Petivel néhány próbát megyünk rá melegítésképpen. Eljutok a kilendülő pozícióba. Nem merem igazán elküldeni. Leesek.

Aztán elgondolkozom magamon. Mi a picsa van velem?? Mi ez a punciskodás, hisz négy pad figyel alattam és 2 spotter taszigál a helyemre!? Elhatározom magam és nem törődök a kunszt utáni pszihés résszel sem. Na most belemegyek!

Gyönyörűnek tartom ezt a darabot. Egészen egyedülálló és óriási mentális löketet ad.

Petin a sor. Megpróbálom minél jobban bíztatni, hogy küldje el jól, mert tudom, meg tudja csinálni. Sajnos a próbák végét nem követi siker. Hamar el is oldalgunk a Delíriumhoz.

Nagyon szép projekt. Bálinttal csapatjuk, gyakorlatilag csak beszállni tudunk onnan se kép se hang. A bétáról szinte semmit sem tudunk, így ez nem is meglepő. Next time!

A fióknál, a másik felünk már serénykedik, egy saját projektet szemelnek ki, mire odaérünk Bencét a végében látjuk próbálkozni. Nagyon megtetszik, bele is megyek előről.

Érzem a mozgást és veretem a végéig át a kunszton, ám ott eljön egy furcsa kimászás eldurranva. Irdatlan határos hosszú fókázás árán tudok csak kiszállni. A többiek csak nevetnek, az út nevét pedig egyöntetűen Fókára szavazzuk. Bence is gyorsan megmássza hasonlóan csúnya kimászással. Jöhet az extensionje, ami egyébként az eredeti terv, evidens, a közepén kihagyja a nagy zsebet. Ez érzem, hogy már megkéri. Sajnos kicsit azthiszem meghúzom benne a karom, amit csak utólag spekuláltam ki. Furcsa kilendülés, de meg akarom tartani és így is történik sőt a végjáték is sikerül immáron szép kimászással, begyakorolva. A neve Rozmár, mert így a vége jóval nehezebb és inkább érzed magad egy nagy böhöm rozmárnak kimászáskor, mintsemhogy egy karcsú fókának.

vs.

Bálint csak kevéssel csúszik le az ismétlésről, de annyival sajnos mégis. Már csak mi mászunk, na de milyen jókat. Elmegyünk az Underground környékére, mindenfélét mászogatunk.

Kiemelni három dolgot érdemes;

Bálint letolja az eredeti verzióval a The power of...-t, és az ACID ülőt is nap végére.

A harmadik egy gyönyörű projekt, vagy talán már nem is az. Még Pisti mutatta. Kimászás egy nagyon furcsa lakú kürtőben, jó alacsonyan, de nagyon szép reibungokon. Próbák sokasága után sikerül végre megmásznom a bétával. A béta Bálintnak is megadja, mindketten nagyon élvezzük ezt a kis mókás bouldert. Ha én másztam meg először, akkor a Leánykérés (8a.nu/IzerBálint/komment) nevet adom neki. Aki belemászik talán megérti miért. :)

Fergeteges nap volt, így szép időstűl, mákos-camambertes szenyóstúl, forró teástól és szerencsés megmászóstól.

Twiceone

I.

Gyönyörű napra virradunk. Elképesztő. Muszáj csinálni valamit a szabadban. A választás végre nem egy unalmas kamarerdei séta, hanem valami sokkal fincsibb. Törökugrató és Kő-hegy; vetem fel a szüleimnek, majd döntünk végül az utóbbi mellett.

Már lentről is káprázatszép. Mindössze egy pulcsiban jövök el az autótól és indulok az edvencsörre. Mindenféle tömböket nézegetek a domb hátsó árnyékos oldalán. Majd elérek lassan a csúcshoz, ahol leírhatatlan látvány fogad. A meleg napsütés és szél egyszerre nagyon megadja a hangulatot, mintha csak egy filmben lennék. Szinte repülök az óriási szélben - egyből felrohanok a legelső tömbre. Ez a magyar Castle Hill.

Nehezen és hát nem is állom meg hogy ne mászkáljak folyamatosan a tömbökön anyáék körül. Egyszer anya rendesen megijed és belémbeszéli, hogy közel voltam ahhoz, hogy a szél letaszítson a tömb tetejéről, pedig egy hegymászónak számolnia kéne a széllel...

Nagyon tetszik ez a hely, napsütéses időben szívesen elheréznék itt egy napot és fogok is!

...

Tárnoki chillezés. Elképesztően finom rákos spagetti plazmatévé előtt. Hajnali szaunázás több menetben és 7:55-ig alvás. Ideális nap egy második fejezethez...

II.

Vasárnap. Mindenki fejében csak ez a nap jár, még a bakonyszülötte honifjakéban is. Magam is megbarátkozok a tudattal, ugyan az eredeti hétvégének csak a fele, ám így is ez azért nem semmi lesz. Sokkal inkább az; Ördög-árok CSAPATÁS!

Négy autó, 4 slusszkulcsal az ország más-más pontjairól egy célpont felé robognak. Telefonon beszélek Pistivel, merre, mint járnak, mert mi még a kérésemre megnéznénk egy helyet.

( III. )

A szemek pásztázó üzemmódba kerülnek és kiszúrom a sárgálló szántó mögötti domboldalban a hibát. Messziről már jól látszik, itt nem lehet tévedés. Full of motivation szelem át a szántót Lacival és Bencével. Ő pedig egyre közeledik és mit sem törpül szermeimben. Ez a monumentális tömb nem utoljára lát engem.

Dudarról: Gyakorlatilag minden irányban áthajló, jó spotolással, highball végek lehetőségével, és főként nehéz utakkal rendelkezik. Én bizton merem állítani hogy ez Magyarország legjobb tömbje!

II.

Bocsánat a kamufejezetért, bízom benne hogy az írás befejezte előtt egy nappal, mondjuk szerdán, lesz okom megnyitni a harmadik fejezetet...( na de erről később...)

Lacival végig jó időt jöttünk ráadásul még jó zenékre is. Nem sokra a szántón pocsolyázgatunk a géppel, több sikerrel, mivel a sár pont optimálisan megfagyott, megkönnyítve az egész napunkat. Friss levegő, a gyönyörű táj ismét - Ismét itt; most épp nem egy tanórán merengek itt, hanem ittvagyok face to face!!

Hamar a B6-nál találjuk magunkat. Mindenkinek őszinte örömmel köszönünk, jó látni egy 13 fős fős bandát a főfal alatt. Padek mindenhol. Az összes bouldert mássza valaki.

Számomra melegítőnek Mackó és Melegedő dukál, majd lassan de lassan becsatlakozhatok végre Balázshoz, a Blitzkrieg Bopba!

Bálint közben lecsapatja a Tűz van Babámat!

Az első próbám nem vártan de jól sikerül, illene a topra csapnom de még nem gondolok ilyenekre az elején. Egészen azt hiszem néhány próba és készen is vagyunk. Rosszul hittem.

Megjön Laci is, hárman, felváltva ostromoljuk, csapunk a topra és esünk le, egy kivétellel. Laci hihetetlenül stabilan és könnyedén adja meg végül az útnak, amit kell.

Engem és Balázst nem koronáz siker. Ugyan ezért jöttem és többször esek ki a top fogásból, egyáltalán nem keseredek el, mert az semmi jóra nem vezet. Legközelebb is itt lesz és azután is, nem szabad egy dologra rástresszelni.

A dolgok folynak közben és utána is. Kis Hansi Ohne Bankerl session, Pistin kívül kevés sikerrel. Levinek és Bencének Frank. Kulcsár Gabiék szemben másznak új utakat, onnan néha Kulacs átkiált 'Gyertek át csináltam 3 új kunsztot'. Ahogy ránézek az előttem álló 20-30 fokot áthajló, itteni legjobb tömbre, valahogy úgy érzem inkább itt maradnék ha lehet.

Pisti lecsapatja a Blitzkrieg Bop original verzióját a kitört lépés nélkül. Nice! Nagyon jó formájában van a veszprémi úr.

Felmegyünk a domb tetejére. Számomra kínszenvedés, de megéri. Innentől már szigorúan csak a jóöreg (kurva) vörös-fekete hegymászó -mi apicsáérthegymászó-ösvény.

Bár a Lowrider a terv, kénytelen vagyok megállni az X-faktor direktért. Nagyon szép ugrás, kicsit felülértékelve, amit a BHSK barátblog legigényesebb videójából ismerek.

Dynózás után Gigasztár travi. Neve ugyan nincs, de Bálinték valahogy így emlegetik. Szar a név, de az út annál inkább jó mozgású és maximálisan csinálható is, mégis Balázs az egyetlen közülünk, aki megfogja a toppot is. Bálint meg Laci a nehéz és furcsa travit tolják, a tízes kategóriából. Egyáltalán nem lepődök meg mikor Lacit már az elronthatatlan zsebes részen látom.

Úgy tűnik Laci érzi a balanszot ma, csakúgy, mint Bálint, óriási portyával maga mögött de méginkább előtt.

Egy mostanában gyakran feltűnő színű paden csücsülök. Mellettem egy karnyújtásnyira a pad gazdája, a padhez illő rikító zöld ruházatban - és a Lowrider beszállófogásai egyaránt. Videókról már sokszor láttam mindkettőjüket, persze jóllehet a Lowrider most érdekesebb. Pistikéék készségszinten másszák már, ami a Nagy Utazás projekthez nem árt, nekem mégis aznap esélytelen a megmászás, de maximálisan.

a Lókutya

Többen kezdjük a 'Ha nincs ló, a kutya is jó' baszatását. Olyan mintha a teremben pakolták volna össze. Minden ott van, ahol lennie kell - nekem maximálisan elnyeri a tetszésem. Bálint, utána Laci is megmássza kellő lazasággal és stílussal. Pisti a Lowriderből indulva teszi ugyanezt, majdnem kivégezve a fal legnehezebb boulderének projektelését: a 'Nagy Utazást'.

A nap már nem sokat tartogat. Még Leviért izgulunk, hogy lebüntesse a 'Józsi Barátot', de sajnos nem sikerül neki. Elindulunk hát. Szeva árok! seeyasoon.

A mászásom kataszrofálisan nem nevezhető jó formának - inkább ellenkezőleg. Nem kezdek viszont siránkozni, megkeresem a hibát a gépezetben és erősebb leszek, mint valaha és nem csak a helyet fogom foglalni a boulderek alatt!

III. !

Kivagyok ettől az értelmetlen iskolától, ami ezen a héten folyik annak főleg nincs értelme. Ki is vettem szabadnapot.

Zupi és Balázs már hétfőn voltak az árokban és nem riadnak vissza egy szerdai csapatástól sem. Most végre megpróbálhatom Dudar gyönyörű útjait. Balázséknak már mesélek a tömbről és sikerül rábeszélni őket egy ott kezdésről.

Hamar eltelik az út és a rövid felséta is. Kicsit gyönyörködünk aztán muszáj vagyunk kezdeni, mert a a szél bizarr mínusz fokoknak gefühlt wie.

Kezdésnek 'Zimankó Balázzsal' majd minimális testhő elérése után 'Czááfoj', ugyancsak felülértékelve, sikerül is elsőre mindenkinek kivéve Zupit, aki azokat a bouldereket, amiket Balázs elsőre mászik, általában nem tud megmászni.

Jöhet végre az 'Újévi Jókínvánságok'. Na itt Balázs szop, Zupival pedig élvezzük azthiszem a mászást, egyre inkább, ahogy melegszünk és érezzük meg a követ. Sikerül is páradik próbára a kunszt: jól beleállni a beszállóba - onnantól már sima. Azonban akkora súlyt teszek rá a jobb kezes alsósra, hogy a fogás helyén most már csak egy reibung áll. Na ezt az utat végre nem lefokoztuk!

...'Morczna Tutaj'. Nagyon tutkón néz ki. Balázs szívesen leosselné, de mivel nem veszi a cipőjét végül én kerülök a beszállóhóz. A Bálint által beharangozott nyúlás az elején teljesen lazán megy és meglehet csinálni statikusan, pont úgy ahogy Zupi tette.

Szóval épp a boulderben vagyok, próbálom azt követni, amire a videóból emlékszem mixelve azzal ami jónak tűnik. Nem számítok rá, de minden fogás megtart, elérek egészen a nagy oldalasig - ezt le fogom flesselniii!

Besarkazok, a jobb lábammal megszúrok egy nagyon lenti lépest(sajnos) és rányúlok az utólsó előtti peremre. Elkoncentrálom és egy-két másodperc után elengedem, sajnálom ezt veszni hagyni.

Közösen csapatjuk tovább. Átnézek egy két részt - nagyjából letisztul a béta, bár előről még újra sikerül elrontani, de ennek ellenére sikerül eljutni az említett peremhez. Megfogom ráhúzom magam és nyúlok az utolsó lyukért, de a centik ellenem vannak. Egy darab kellett volna.

Pár sikertelen szétesett próba, 'Tutaj Extrán' csodálkozás. 'Hüvelyk Matyiba' mozgás és készen is vagyunk a hideggel épp eléggé, hogy a mediterrán árokba vonuljunk...

IV.

2 pihenőnap után árok újra déli órán, immár Pistivel:

Egyszerű séta.

Csak részletekben taglalva a napot. Rájövök néhány számomra új dologra:

Zupi százból körül-belül két utat tart szépnek és csak azokra fordít motivációjából. Legyen akár a világ legkönnyebb 6A-ja szép technikás táblamászással, ha nem esik a kettőbe nem sikerül megmászni. A motivált utakon keménymag. Például Tűz van babám, nem nagy gond.

Balázs mindenhol keménymag, főként elsőre mászásokra (Leflesselte hétfőn a Lowridert!! ), de úgy egyáltalában a helyen mindenben jól mászik. Téli berek direkt 10ből 10szer, nem probléma.

Pistit sikerül megmotiválnom a Blitzkrieg ülőre, ami nem vártan jó mozdulatokat és nehézséget dob az állójára. 8A! Közelebb kerül a Nagy Utazáshoz is. Józsi Barát nap végén, nem faktor.

Jómagam langyos fos vagyok. Ma még több mindent átmozgok, de megmásznom a múltkori Gigasztár travit sikerül only. Józsi Barát napvégén, probléma!

Az idő pedig jóóóóó.....(volt)

SO Psyhed!

so psyhed!?

summer-ize

Amióta felépültem a testkorhasztó betegségemből igyekeztem minél többet mászni, már amennyire az egészségem és a bőröm nomeg az izaim lehetővé tették.

Itthoni mászással kezdtem magam visszahangolni. Másnapra egy IKEÁS húsgolyózást be kellett oktatni pihenés gyanánt. A Péntekem viszont már nem telt sziklamászás nélkül.

Amint lehetett lehetőségek után telefonáltam és nem meglepő módon alakult az Ezüst-hegyre tartó kocsi rakománya : Patkány, Tomika, 3 pad és én. Nem voltunk már korán a Horse Shoe Canyon Ranch ház előtti kis parkolóban, a felséta is nagyon kivett - de motiváltak voltunk, mint legtöbbször.

Kilihegve és kurvaanyátokat mormogva hagytuk el az alsó szétkapott udvart. Melegítőként a szederfalat szemeltük ki és szeltük keresztbe-cashul. A két Tomi hamar rámoccant a kötelező Szedermotorra, nyílván én sem tettem másképp.

Ahogy kezdtük megérezni a témát, kerültünk egyre közelebb. Tomika szigorúbb próbákat is dobott az állóstartra;

Én a múltkori csak nem sikerülőÜlőstart projecttel kezdem, ami most csak be akad elsőbb próbákra. Még a nap is ragyog fent. Azonban az élet megy tovább, Patkánnyal egy masszív projectet próbálgatunk. Egy evidens, nehéz beszálló a Szedermotorba. Nagyon el kell kapni a flowt hogy bele tudj állni az alsós vonulatba, csak ha már beszállni készülsz akkor érzed csak mennyire. Kitalálok egy egyszerűbb bétát, sikerül a mozdulat is, de a fogás letörik. Nem is baj marad nehezebb.

Tomik közel kerülnek az állóhoz de sajnos egyik próba sem lesz megmászás. Továbbnézünk. Már fejlámpákkal.

A Kalahári fal nagyon nedves, a traverz elképesztő nehézséget kap így - majdhogy szétpattintja a csuklószorító szalagomat, ahogy próbálom megtartani a vizes reibungokat. Csak néhány mozdulatos szakaszokban mozgunk. Majd Gyíkvér, Gyíkarc. Az előbbit megmászom a másodikat még projectelem, de Patkány segítségével nagyot fejlődök a sarkazós részben! Next time!

Patkány abbahagyja a mászást és felidegesíti magát, mivelhogy nem talál öngyújtót - már viszonylag hamar. Tomikával a SoósT féle Él boyt kezdjük kezelés alá venni.

Itt nem olyan veszélyes a helyzet, a fogások tartanak. Élvezzük nagyon, mint két hülyegyerek, ketten vagyunk de folyton sorban állunk, hogy mászhassunk.

Végül Tomi lecsapatja az én megmászásom megmarad. Next time!

A következő 2 hetet búza teremmászás követi túlnyomó többségben Spider Clubbal, ahol azért van még mit fejlődni, de fejleszteni is, hiába veri rá mindenki a farkát!

Rutinvizsga. 2szeres Gabi szülinap. Újabb IKEA.

Ujjerő night; Boldogan, nagy léptekkel sétálok be a gyártelepre, nagy intéssel a pórtásnak és még talán a zenére is szeletelek egy kissé. Szembe egy Simonbieberbence fogad, később Zoli, Martin, Drusza majd a többi arcvonás is fel-feltűnik.

Örömmel konstatálom, hogy kilenc helyett 11en indulunk Lacival és Széll Csabival bővülve.

A hangulat a csajoknál forró nálunk meg kissé elhúzódik. Én nem kapom el jól a melegítés fonalát, sajnos, ami nagyobb baj a mászásét sem. Egyszerűen blokkolok, de a néhány őszinte bíztató szó kint még így is nagyon sokat segít, köszönöm!

6 boulderből: 3peremesebb szerintem csúnyább de mászhatóbb, 1 nehezebb hosszú úgrós lentvan a toppos, 1 elemes egyenesfalas lehúzós és egy plafonos lengőfogásra ugrós. A legjobb eredmény három top, az erre való kísérletek száma dönti el igazán a mezőny kb első 6 helyezettjét. Én már verseny közben tudom, hogy utolsó leszek.

Mindenkinek Edelrid kefe. Csajoknál Norci az abszolút befutó. Fiúknál viszonnnt akadnak meglepetések:

11-10-9-8-7-6-5-4-Márk-Széll Csabi- na és ki az első???

Zoltán Komjáti!

Üvöltő tömeg és többek között egy panel is jár a mosolygós zöld sapkás krapeknak, aki bizony a legkeményebbnek bizonyult. Beérett a barikc14.

Nincs árnyék fény nélkül (barna tollából!!!)

Kezdem az árnyékkal.
Ma ünneplem a 38. napfordulóját annak a neves eseménynek, amelyet úgy hívnak: kihagyás. Igaz, másztam dec. 22. óta kétszer is, de az első fél órásra sikeredett és lesérüléssel járt, a második hosszabb volt ugyan, de kiábrándulás kísérte. Bizton állíthatom, hogy eljutottam arra a pontra, amikor a kihagyás többé nem tekinthető pihenésnek, hanem a hanyatlás lassú, de annál biztosabb útjára vezet. Mindemellett semmi jelét nem látom az ujjjam javulásának.
-
Biztosan sokan éltek már át olyan pillanatokat,melyekre nem emlékeznek. Az álom édes pillanatait,melyeket az ébredés érthetetlen feledése követ,most nem számítom. Szóval ezek a bizonyos momentumok... Legtöbben ezt valamiféle tudatmódosító szer hatására tapasztalják. Leggyakoribb esetben a szóbanforgó szer az alkohol.
Emellett valószínű,hogy legtöbben láttak már filmben elektrosokkos jelenetet. Magas feszültség hatására is elérhető ez a bizonyos emlékezetkiesés.
Namármost. Jelenleg egy farmon lakom,ahol sok a tenyészállat és ezeket az állatokat értelemszerűen gazdáik igyekeznek a farm határain belül tartani. Mi erre a megfelelő eszköz? Villanypásztor.
Képzeljük el azt a villanypásztort,amely képes akár egy nekidühödött bikát is jobb belátásra késztetni. Valamint képzeljük el,hogy valamilyen felfoghatatlan oknál fogva a farm legelhagyatottabb részén fut egy ilyen villanypásztor,fejmagasságban! Vegyünk ehhez egy laikus farmlakót,jelen esetben engem,és kész a kép.
Életem egyik legnyugalmasabb helyén,annál is nagyobb nyugalomban sétálok a bizonyos farm bizonyos részén Jamesszel,aki egy fejjel alacsonyabb nálam,és nem mellékesen 19 éve a farmon él. Egyszerre csak ez a felkiáltás üti meg a fülem: Shit! De már késő. A következő pillanat(ok) kimaradt(ak). Mikor észhez térek, a földön találom magam és fogalmam sincs semmiről...
Kijelenthetem,hogy a közvetlenül az agyba vezetett áram jobban kiüt, mint az alkohol.
-
Munkakérdés. Nem olyan kecsegtető,mint első elgondolásra tűnt.Akit mélyrehatóbban érdekel a téma,az ne legyen rest tanulmányozni a következő oldalt: www.pappito.com
Két hétig vigyáztam gyerekekre,amit alapvetően élveztem,de azért nem nekem való ezt lássuk be. Ha lenne óvóbácsi képzettségem,akkor pillanatok alatt munkát is találnék,mivel az itt hiányszakmának számít. De nincs. Mászótermekbe meg nem keresnek jelenleg senkit. Na de mindegy. Munkakeresés in progress. Erről ennyit.


Fény
Életemben először léptem ki Európából,ami nekem nagy örömet okoz. Csodálatos ország ez itt. Az emberek közvetlenek,mindenki kedves, a boltokban az eladók megkérdezik, hogy vagy,remélik jól. És ez nem csak egy bevett szokás. Valóban érdekli őket. Általában mindenki tudja hol van a mi kis hazánk és sokaknak a főváros sem okoz problémát. Ez egy jóléti társadalom. Alapvetően. 4hét alatt egyetlenegy csövest láttam. A lazaságról: senkit nem érdekel hogy nézel ki,a kiwik fele mezítláb jár (énis rászoktam-szilveszter óta nem volt cipő a lábamon). Bemehetsz mezítláb a bankba,ahol persze megkérdezik,hogy telik a napod, de senki nem néz hülyének. Vendégszeretet? Az határtalan. De ez amúgy Magyarországon kívül jellemző... Megismerkedtem ausztrálokkal, kiwikkel, hollandokkal.... Mindenki mondta hogy ha feléjük járok,mindig lesz egy szobájuk számomra.INGYEN!!! Na ilyesmik az emberekről.
Az ország. Gyönyörű. Pedig még csak az északi szigeten vagyok. A déli sokkal szebb azt mondják. Az óceánnal lehetetlen betelni. Hihetlen. Nekem nincs rá több szavam.
Csajkérdés. Dagadtból van sok. Nemdagadtból is de azoknak a zöme turista. DE. Az is igaz,hogy itt láttam az egyik legszebb lányt életemben. Sajnos csak 5percre kb. De mindegy az is valami.
Kilátások: vasárnap vagy hétfőn startolok délre vonattal két itt megismert holland társaságában. A repjegyem márc. 17-re szól. Ha addig nem találok munkát vagy olyan helyi csajt aki hajlandó belemenni olyanba hogy igazoltan minimum egy éve kapcsolatunk van (így automatikusan kapok munkavállalóit), akkor megyek haza. És ha az ujjam is úgy akarja akkor 19-én buziklubb. Ha meg találok valamit akkor az kizárt dolog kérem mert én azt nemtudom.

Th

Nagy Ölelés

Videó a Nagy Ölelés harmadik, Tomi általi megmászásról.

Jóllehet nem a konkrét megmászás, hanem csak egy póz a kamerának, de hát ez a trendi. This iz how we do it.

Részemről mostanában annyit, hogy majd két hetet ki kellett hagynom torokbetegség miatt. Már azóta egyszer másztam itthon és már indulhat is vissza a progress.

Élet a vizsgák környékén

Mindenekelőtt pár hét után rettenetesen ingerszegény. (Ezért is lehet ez a második bejegyzés 3 napon belül.)
De volt egy elhatározás: a mászással ezen a télen nem hagyok fel, csak a hozzá csapódó -sok időt felemésztő- tevékenységeket (nyújtás, erősítés, pihenés, ésszerűség...) redukálom 0-ra.
eredmény: mászás 7/10, jobb középső ujj ízület 4/10, ugyanazon ujj ínhüvelye 3/10, bal bicepsz 2/10 => 16/40 állapotom tehát maximum elégséges, ez az út sem vezet az üdvösséghez.
Bár ezzel az ujjal azért lehet mászni, nem vagyok influenzás és nem kellett sokat kihagynom. Lehet, hogy jobb jegyet érdemelnének tagjaim.
De ideje visszatérnem a mátrix(ok)ba....

Morzsák 2005-ből

"Május 30. Hétfő

pihenés, előző nap verseny volt

Május 31. Kedd

Boulder Franciabányában
kb. 2 1/2 óra
bőrhóhér 3.-ra
sziklatömb jobb oldalt (állítólag 10-)

Június 1. Szerda

edzés Boulder Clubban
2 óra boulder (piros kunszt 1100-as minuszra)
erősítés: 500 hasizom

Június 3. Péntek

1 - 1 1/2 óra boulder Pázmándon
vizes sziklák => nem lehet nehezet mászni
500 felülés

Június 4. Szombat

5 1/2 óra boulder pázmándon
könnyebb kunsztok
propeller (nem végig)
saját projekt a propeller mellett (kb 9-/9)

Június 5. Vasárnap

pihenőnap

Június 6. Hétfő

pihenés, fáj a könyököm (ízület)"