Kőtenger trip

Szombat reggel fél hatra volt beállítva az ébresztőm. Ehhez képest Peti ébresztett fel fél hétkor, hogy jöjjek ki a ház elé, mert itt vannak. Pár perc készülődés, rohanás és valahány perc késéssel megérkeztünk a találkára. Nem vagyok büszke.
Az eredeti terv Ezüsthegy volt, de mivel Ákosék nem mentek Misjára ráértek egy kis magyarországi boulderezésre.(...) Mivel a jelentések szerint verőfényes napsütés várható. Az út körül-belül két óra volt és elég simán odaértünk. Egyszerű, Budapestről szinte balra. A időjárás egyre rosszabb lett ahogy közeledtünk, mert belefutottunk egy óriási ködbe. A Nap - vagy a Hold - sütött volna, de tényleg nem juthatott át a sűrűn. Köszönjük.

A kocsi monitora szerint kint -10 fok van. Felsétáltunk, körbenéztünk. Tetszett a hely, de azt hiszem külföldön az itt mászott tömbök egy részét észre sem vennék. Respekt?
Elkezdtünk bemelegíteni, Marci ugyanezt tette az erdőben. Az első bátor Ákos volt, de pár perc múlva rájött, nem edzett még ennyire a szervezete. Barna megpróbálta az Emó-lapót, ami egy gigantikus ugrás egy elég szemét fogásra. Barna sem mondta eztán, hogy melege van. Ők ketten feladták, Marci realista volt. Mi voltunk a Békkálla utolsó esélyei. Megindultunk egy itteni projectre, ami a Kapálódzá' (7a) mellett van jobbra. Nem volt on-sight. Esélyes, hogy kell hozzá mászócipőt átvenni, de ilyen hidegben... Peti megmászott egy utat OS bakancsban, eztán velem próbálkozott egy nem túl rémisztő útban, amit a VEFK boulder videóban láttam. Nem sikerült :). Van miért visszajönni.
Kakaó elfogyasztása, eszegetés, összepakolás - irány a Buzi. Nekem és Petinek ez nem volt lehetséges. Ekkor hallottuk meg az örömhírt, ami megmentette az aznapi mászásunkat. Mindezt Marci és Feri telefonbeszélgetése által. Pesten süt a Nap! Nem kérdés: Gyíkarc!
A többiek nem akartak jönni, úgyhogy Pétert hívtuk fel, hátha van ideje. Volt. Innentől pörögtek az események. Sasadi. Sziasztok. Sietni kell, haza kell érni kocsit visszaadni. Kurvák, kis megálló. Séta. Közben cipő, kéz melegít. Kalahári fal.

És innentől minden lelassult. Kontrollálni kellett az eseményeket. Lacitól tanultam pár dolgot a légzésről, ezt köszi, jól jött. Az idő nem volt túl napos, de egyáltalán nem volt hideg. Ezzel tényleg nem volt gond. Először a sarkazástól próbálkoztunk, ez Petinek idővel sikerült, nekem még nem akadt be. Idáig viszont szerintem elég szépen és gyorsan eljutottunk. Egyszercsak elkezdtem elfagyni a vágtagjaimban. Ekkor eszembe jutott a gyógyír, Ákos kézmelegítője a táskámban! Remekül bevált, mostantól nincs több fagyos kéz. A megmászást a következő kilátogatásra saccolom. Reménykedünk.

Hétfőn buzi klub!