Szempontok

Szombati iskola - akurvaanyjukat! Na nem mintha csak ez döntené be a szombati Ördög-árkot, az elmúlt héten kétszer is jártam ott. Most valami másra vagyok motivált.

A szervezés elképesztően nehéz és fáradságos munka, majdnem minden romba dől, de a végén megmenekül a trip és a szombat éjjeli esőzés után még a nap is kisüt vasárnap reggelre. Elszántan, boldogan és fitten kelek révén a jó időnek és a szombati semmittevésnek. Ma van ma!

Telefon. Bence a szembeszomszéd előtt parkol a Combi Vectrával. Gyors összekészülés után már Peti felé száguldunk.

Ülésfűtés és pszihé a maximumon, indulhat a túra. GPS-el veretjük, de mivel kevéssé tudjuk jól kezelni eltévedünk kissé, így plusz kilómétereket vesztünk Rangeből Veszprémig. Ott egy elszánt mászó már vár minket, napszemüvegben, katonai kabátban, fess kordnadrágban kiugró ágyéktájékkal és a jól meg szokott bakancs sál kombóval.

Tapolca. A GPS arra a kijáratra irányít minket a körforgalomban, ahol betértünk. Aztamocskos ismét eltévedtünk. Több kanyart is sikerül rosszul vennünk, így annak ellenére, hogy Bence vereti neki, mint az állat; 3 óra alatt érjük csak el a kulcs végleges elfordítását...

.:.Szentbkékkálla.:.

Miután már alig reméltem, hogy eljutok ide - nagy öröm jár át. Újra látom a Krokodilt, a Ladikot, az Emo-lapót és a többi mókás kőgömbőcöt. Nagyon bízom benne a srácok is átérzik és adni is fogja nekik a hidegben mászás tekintve, hogy Petinek ez az első sziklája oly hosszú idő után. Ami azt illeti az elmúltakhoz képest nagyon jó idő van, a nap ugyan eltűnt, de a szél csendes, nincs pára és a hőmérséklet stabilan a pozitív fokokban stagnál. Csapatós idő van!

Bálint és Bence hamar melegítésbe fognak, mi petivel megszavazunk egy futkosást. Kecses tempóban körbefutjuk nagyjából a helyet, a hátsó plafonokat is érintve, majd climbON.

A Krokodil nagy fogásai, a még mindig elmaradhatatlan tömb alá ugrások és az Emo-lapó tömb csodálatos fogásai kényeztetnek kezdetben. A két B a Kampfen gegen das Krokodilt veretik, meg is másszák mindketten. Szédületesen jó boulder is az!

Én már másztam de szívesen megnézném újból. Ám ahogy közeledek, valahogy a Vidám Vasárnap arra késztet, hogy megpróbáljam. Így is lesz. Az első mozdulat a legnehezebb, onnantól már csak veretni kell. Beleszállok és elsőre viszonylag jól megy a legelső nyúlás, ahová eddig ha kétszer sikerült elnyúlni. Megdobja a motivációm. Átnézegetem innentől a végéig. Na ez a rész múltkor bíztatóbb volt, de azért rápihenek és belemegyek előről.

Kissé stresszelek. Furcsa ugyan, de azért, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Előre vetítem magamnak többször is, hogy a vége felé fogok kiesni.

Ez azonban nem lehet így. Kefélés, kis gondolkodás és mehet a menet.

Az első mozdulat stabil bár három ujjal fogom a jobbosom, ami nem szokásom, de csak veretem tovább a ballal. Elérekezek a kérdéses részhez és nem engedem el, sőt, jobban tartom, mint addig, ki sem lendülök. A végjáték már nehezen elrontható. A tömb tetején örülhetek. Nem is igazán ennek az útnak, hanem az érzésnek, hogy kezdek visszatérni a hullámvölgyből. Fizikailag is talán, de döntő részben mentálisan.

Ladik. Imádom. Kár, hogy nem tartogat még és még nehéz bouldereket.

Bálint Ironozik, mi hárman ACID sessiont tartunk. Kevés sikerrel kerülünk, mindig valamivel közelebb. Bálinton csak nevetünk, amikor óriási ordításokat hallat. Ám egyszer a nevetést gratuláció váltja, mert ez a betyár odakeni a Maident, mint a huzat.

Mi lassacskán Kapálódzósra vesszük a figurát. Peti a simát próbálgatja én a projektemet, a lenti tömb nélküli megmászást hajszolom. Felváltva veretjük, sok próbát szórunk, mert erre aztán lehet. Számomra a csak karos megoldás tűnik esélyesnek, inkább mint belépni a plafonba, ki tudja. A próbáimat a vége felé már mobilkamerával rögzítjük, vicces beúsztatásokkal és kezdőszövegekkel. Most már tényleg közel kerülök, de minduntalan lecsúszok az akadós peremről. Lassacskán feladom. Peti csapat pár próbát. Megkefélgetem a fogást utána és átgondolom milyen is lenne megfogni a peremet.

Adok neki még egy esélyt, ahogy az lenni szokott. A kamera jelen is jelen van. Jobban nem írnám le a helyzetet, beszéljen a mozgóképsorozat.

A neve:

Bence mindeközben megnyitja saját boulderét, ami messziről is nagyon jól néz ki már. Próbák kis hada után boldogan ordít fel. NICE! Petivel úgy döntünk, mi is megnézzük a Betont, a nevét utólag 8án láttam. Előtte egy kis futkosás, egy új kivágott fás részen, ahol egy bíztató tömböt találunk,de erről bővebben legközelebb.

A Beton nagyon jól néz ki, kunszt ugyan, bár épphogy csak. A kezdésre még Cifra Zoli is benéz. Negyedik próba körül lehet, amikor megakad a nagy zseb, örülök neki, szép darab ez. Peti is bíztató próbákat tesz, de nem határozza el annyira a végét, hogy elérje a nagy fogást pedig nincs messze. Látszik, hogy nem annyira motivált erre a darabra, jelzi is; továbbnézünk?

A két B, Pisti The power of the man who would be king nevű szép kis útját tolják. Új bétával és pozitív előjellel.

Kajaszünet, majd...

Elérkezik a La Coste ideje végre! Egy hónap híján két éve próbáltuk először és utoljára mindeddig. Akkor Zolinak sikerült egyedül, mi kevesek voltunk a győzelemhez;

Az elején fagyosak vagyunk, de motiváltak is. Petivel néhány próbát megyünk rá melegítésképpen. Eljutok a kilendülő pozícióba. Nem merem igazán elküldeni. Leesek.

Aztán elgondolkozom magamon. Mi a picsa van velem?? Mi ez a punciskodás, hisz négy pad figyel alattam és 2 spotter taszigál a helyemre!? Elhatározom magam és nem törődök a kunszt utáni pszihés résszel sem. Na most belemegyek!

Gyönyörűnek tartom ezt a darabot. Egészen egyedülálló és óriási mentális löketet ad.

Petin a sor. Megpróbálom minél jobban bíztatni, hogy küldje el jól, mert tudom, meg tudja csinálni. Sajnos a próbák végét nem követi siker. Hamar el is oldalgunk a Delíriumhoz.

Nagyon szép projekt. Bálinttal csapatjuk, gyakorlatilag csak beszállni tudunk onnan se kép se hang. A bétáról szinte semmit sem tudunk, így ez nem is meglepő. Next time!

A fióknál, a másik felünk már serénykedik, egy saját projektet szemelnek ki, mire odaérünk Bencét a végében látjuk próbálkozni. Nagyon megtetszik, bele is megyek előről.

Érzem a mozgást és veretem a végéig át a kunszton, ám ott eljön egy furcsa kimászás eldurranva. Irdatlan határos hosszú fókázás árán tudok csak kiszállni. A többiek csak nevetnek, az út nevét pedig egyöntetűen Fókára szavazzuk. Bence is gyorsan megmássza hasonlóan csúnya kimászással. Jöhet az extensionje, ami egyébként az eredeti terv, evidens, a közepén kihagyja a nagy zsebet. Ez érzem, hogy már megkéri. Sajnos kicsit azthiszem meghúzom benne a karom, amit csak utólag spekuláltam ki. Furcsa kilendülés, de meg akarom tartani és így is történik sőt a végjáték is sikerül immáron szép kimászással, begyakorolva. A neve Rozmár, mert így a vége jóval nehezebb és inkább érzed magad egy nagy böhöm rozmárnak kimászáskor, mintsemhogy egy karcsú fókának.

vs.

Bálint csak kevéssel csúszik le az ismétlésről, de annyival sajnos mégis. Már csak mi mászunk, na de milyen jókat. Elmegyünk az Underground környékére, mindenfélét mászogatunk.

Kiemelni három dolgot érdemes;

Bálint letolja az eredeti verzióval a The power of...-t, és az ACID ülőt is nap végére.

A harmadik egy gyönyörű projekt, vagy talán már nem is az. Még Pisti mutatta. Kimászás egy nagyon furcsa lakú kürtőben, jó alacsonyan, de nagyon szép reibungokon. Próbák sokasága után sikerül végre megmásznom a bétával. A béta Bálintnak is megadja, mindketten nagyon élvezzük ezt a kis mókás bouldert. Ha én másztam meg először, akkor a Leánykérés (8a.nu/IzerBálint/komment) nevet adom neki. Aki belemászik talán megérti miért. :)

Fergeteges nap volt, így szép időstűl, mákos-camambertes szenyóstúl, forró teástól és szerencsés megmászóstól.