Péntekre be volt tervezve egy maximál Dudar-Ördög kombináció. Azonban a napok során egyre inkább kirajzolódott, hogy hihetetlen kevés a kinti boulderezésre motivált magyarok száma. Még Barna is Új-Zélandon van. Így Bencével a pesti mászóélet paradicsoma mellett döntöttünk. Harmadik utasként Balázs ugrott be, aki javarészt szerencsére kihasználja a lehetőségeket egy kis sziklatapogatásra.
Délután fél kettő tájt a Lenfonóhoz közelítek. Már távolból jól kivehető a Vectra, valamint a mellette álló legények.
Kettőkor lepacsizunk Vona Szabiékkal, majd átvonulunk az Ezüst-nyír tömbjéhez. Itt kis melegítés után belemozgunk a mentálozás hazai ékkövébe. Pár próba után sikerül megmásznom, viszonylag kis félelemfaktorral. Az utánam próbálkozó Bence viszont elmondásai szerint soha nem fosott még ennyire. Nagyon mókásan nézett ki, ahogy a fal tetején vagy másfél percig vergődött, mindig 10 centivel a top alá nyújtózkodva. Végül aztán csak elérte!
A sor Balázson. Teljesen bíztató próbák. Majd bele is kerül a nagyobb peremekbe, én bíztatom, hogy innen már nem eshet le, innentől csakis agyban dől el. Vereti is a nagy oldalsósra, sztko-cszszzszszz-PÍÍÍFFF. Lepattant a lába. Nagy szerencséje, hogy nem rosszabbul esett, mert bieber akkor nem fogja meg. Totally felpöröghet az adrenalinja, ahogy az ilyenkor lenni tud...Ám elszánt és mégis belemegy újra, le is vereti: maximál tisztelet!
A hely legnehezebb bouldereit rejtő falrészre vonulunk át. A 2B-nek még gyakorlatilag minden nyitva áll itt. Nem is sejtik mennyire szerencsések ezzel. De ez hamar változik, embereinket ismerve!
Nagyon rég volt már az idő, hogy nappal idejutottam a Kalahári traverzhez, így eddig egyszer sem sikerült még megismernem a végjátékot. Most itt az idő. Az ágymatracok a helyükön, csakúgy, mint az egy négyzetméteres BEAL padem. Alattam egy jó és egy léha spotter figyel. Vannak fenntartásaim. Elindulok. A lépések nagysága eléggé megkönnyíti a helyzetemet. Kinyúlok a nagy oldalsósra, átlendülök és letolom. Yepp, sokkal egyszerűbb, mint hinném. Na de előről - who knows...
Beszállok az első peremes betétbe. Egyenes falas, közepes technikát és jó cipőt igényel, az utóbbi nincs de sikerül mindig eljutnom a no-handig. Meg kell említenem az nekem nem egy no-hand, szóval minden elismerésem Lacinak.
No megvan hát minden. Hellyel-közzel minden ismert. Rock Pillars szlogen: Go for it!
Első próba az elejétől. A pihi részen vagyok, túl a peremeken. A bal kezem aránytalanul fárad a jobbhoz képest,de no problémó, csak indulok tovább, amint Bence elhúz az útból. Mozdulatról mozdulatra érzem az elfagyást, de no problémó, csak veretem tovább, eljutva az utolsó reibungos mozdulathoz. Megrántom, ám sajnos a mélyedés alá sikerül csak nyúlnom, de no problémó. Öt perc pihenés.
A 2B mindeközben ősi projektemet a Gyíkarcot nézegetik. Néhány új béta is felmerül és Bence ezúttal is hivatkozik valamelyest a magasságának hiányára. Talán ez az oka, hogy később az Él boyt választjuk ki.
Na de vissza. Letelt a pihenő baszom. Még mindig durrant a balkezem, de no problémó. Kissé csúnyácskán mászok. Nem érzem a pihentséget és a kraftot, de no problémó nem estem még ki. Az utolsó mozdulatnál is elhatározom magam és jöhet is a mentális befejezés. Nem is érdekel semmi, a félelmem nulla, pedig tudom alattam még talán egy ágymatrac sincs, ha van is azt Balázs guggolva igazgatja. A topot fogom!!...
Bencével tüzet rakunk, Balázs a Málnás falon mászik egy ismeretlen kollégával. Az Élboy letudása után rátérek a Gyíkarcra. Még a régi szép időkben, első ittlétemkor is vele kezdtük a bált. A vége sohasem sikerült igazán, most azonban egyre inkább. Előről indulok és eljutok az utolsó oldalasig, jobbal megfogom a reibungot és csapok is a Topra, de centiméterekkel lecsúszok.
Újra és újra indulok. Az eleje egyre jobban és jobban megy, ezt most igazán érzem. A végére végül az új bétát lecserélem a Peti félére és valamikor egy furcsa dinamizmusú mozdulattal a Topra kerülök. Na ennek tényleg örülök, ez progress.
old school
Későbbiekben egy új szektort építünk, de erről talán csak később. Rosszalkodunk. Kitalálok egy nagyon nehéz és nekem nagyon tetsző kunsztot a Kalahári fal nem használt fogásain, ha kijövök ezt mindig megpróbálom majd...
Esti sessionnek egy Szedres fal, az elmaradhatatlan 'Az elevenhús fogantatásával' és Bence itteni kunszjaival, amik ugyancsak nagyon szépek. Majd Kuplung és Evilnine!
Most pedig utóbbi hatására, ismét beteg vagyok...Már megint az a kurva torkom. Kurva füst, kurva torkom, kurva torkom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése