2010. december 6., hétfő

Petro-Binder-Merken-Rákos Part I.

PETRO

hrad. A legnagyobb kérdés ami ezzel a boulderparadicsommal kapcsolatban felmerül, a MIÉRT?
Miért van az, hogy noha ugyanannyi a nullás kilométerkőtől mért távolsága, mint közkedvelt, már-már magyar gyarmatnak mondható, tengerparti mászóhelyünknek, mégsem jár oda senki, leszámítva egy-egy üvegkemény társaságot, évente maximum kétszer?? Én nem értem, de valószínűleg nem is azért jöttem immár tizenkilenc éve eme csodás bolygóra, hogy ezt megértsem. Az én feladatom érzésem szerint az, hogy kiaknázzam az itt található megannyi gránittömb adta lehetőségek szinte végtelen sorát. Sajnálattal kell belátnom, hogy erre egyedül képtelen vagyok... De minek is jártatom a szám, mikor nem vagyok egyedül?!
2010. november 22.
A már fent említett üvegkemény társaságok egyike nyakába veszi a világot és az eredeti tervtől 3nappal, mintegy 600 kilométerrel és kb. píketted radiánnal (óramutató járásának megfelelően), valamint egységnyi benzinpénzzel (a sofőrnek köszönhetően) eltérve Chironico helyett Petrohradban köt ki. Engedje meg az olvasó, hogy, önkényesen, a jelen- és a múlt időt szabadon váltogassuk.Így egyszerűbb.
De kikről is van szó?
1: a devecser-környéki ipari katasztrófa helyszínére kirendelt szentendrei és gödöllői tűzoltó osztagok parancsnokáról(?), a legidősebb Krizsán-lány odaadó párjáról, a vállas-áthúzós mozdulatok mesteréről.Nevezzük meg: Gyenes Balázs.
2: 31 éve mászik, bouldereiért egyeseknek bármit kész megadni, másokkal szóba sem áll, a világ szinte minden táján otthagyta ziás tenyerének nyomát, kezdve Fontainebleautól a Spitzbergákig.Egyeseknek Manó, másoknak Freak Lajos. A legtöbben Újváriként ismerik.
3: jómagam.
Tehát Petrohrad. Másodszor jártam ezen a helyen. Mindkét alkalommal sötétben érkeztünk, mindkét alkalommal ugyanaz a szorongató, pszicho-trillerbe illő hangulat.A kemping kapuja nyitva, odabent egy lélek sem. Egy-egy elhaló 'jóestét' és 'hahó' majd a távozástól megnyugodva irány a pizzéria. A hangulat változott, de ugyancsak hátborzongató. Immár a Motel című remekművet idézi. Két éjszakát húztunk itt (kellett hozzá alkohol), majd némi szerencsével mégis bevettük magunkat a kempingbe, ahol, jegyezzük meg, 666,6 forintos bér dukált fejenként egy éjszakáért, a képzelhető legjobb körülményekért.A vizet leszámítva. Ennyit a világi hívságokról, jöjjön, amiért mentünk.
Mászás.
Egy hét gondos időjárás-jelentés vizsgálgatás előzte meg. Mindenhol stabil napocska-felhőcske és nulla-három fok. A hőmérséklet bejött. Emellett felhőcske-esőcske-havacska. Mi következik ebből? A trip arculata megváltozott. Csapatás helyett kirándulás és némi, elhanyagolható mennyiségű mászás. Már a tervezetthez képest. DE! Öröm az ürömben, ahogy mondani szokás, bejártunk számos eddig ismeretlen szektort és állítom, nem volt értelmetlen. Mindenkinek aki nem veti meg a szép formákat, a gyönyörű tömböket, a csillezésre legalkalmasabb környezetet, mindezek számára melegen ajánlom a Josemite névre hallgató szektort. Tényleg az eddigi leghangullatosabb környezet amelyben valaha bouldereztem. Mellesleg rengeteg probléma akad itt és nem egy közülük rettentő nehéz. Ezt a számmászóknak. A meg- és nem megmászásokról itt nem ejtek szót. Arra van más oldal.
Konklúzió:
Varietas delectat. Ezt csak ismételni tudom. A Misja felé induló autók forduljanak 180-at és irány Petrohrad.Engem bármikor lehet hívni.

2 megjegyzés:

Nándi írta...

hajrá Petrohrad!

Névtelen írta...

na! itt azért egész sikerültek a barokkos, bonyolítottabb, hosszabb mondatok!