MEGA UPDATE!!!

Múlt vasárnap mostidőtájt Patkány már megugrotta a Turbo Lover gyönyörű dynóját én azonban még csak a cipőm tépőzárját hajtottam keresztbe - négy helyen is.

1

Szombat este psziheden feküdtem le. Lemondva a buliról és a kipihentségre szavazva egy másnapi Ördög-árokra voksolva. A peugeot 205-ös rakománya : 4 crashpad és 4 elszánt mászó.

Szerencsétlenségünkre Bálint nem tud kijönni csapolni, de Pisti kapható egy kis mozogásra. Kis eltévedés majd elkezdünk káprázódni - mindenütt sziklák! Letelepedünk egy hosszú, überhangos falsáv előtt, lepacsizunk Pistivel majd ott mászunk az áthajláson ahol csak engedi.

Kiemelve minden közül egy gyönyörű projektet, amire igazán rá is állunk, de sajnos nem sikerül fát mászni...

a project
-Ez amúgy a Blitzkreig Bop projekt Nándi!! ( Izer Bálint a szerk. )

Megunva, és részben kivégezve ezt a helyet továbbindulunk, sajnos Pisti nem tart velünk. Tájékozódni egész könnyű, a völgyben kanyargó patakot kell követni, jobbra-balra felnézni és mérlegelni mihez van kedvünk. Ígéretes helyet találunk, s szerencsénkre az egyik fán 2 oldalas kalauzt is találunk az előttünk tornyosuló falakról.

Kiemelve a boulderek közül is hármat : a Diderot Boulevardot, gyönyörű, magas, technikásat, a Bob Marleyt és a Turbo Lovert, aminél tökéletesebb ugrást faragni sem tudnék!! Sötétedés beálltával és azután is toljuk neki a keményet, semmi sem tánoríthat meg, még a barátunk a Hold is teliből világít.

Mikor már közösen szinte mindent megmásztunk, Zsolti kitört egy 5 kilós tömböt az Antigonéból és emberesen fejbekúrtam Patkányt elindulunk. És ugyanilyen előszóval is tévedünk. A húsz perces séta helyett másfél óra múltán érünk el egy robogó bauxitbányához, ugató kutyák szaladnak felénk és egy totally butyok biztonsági őr közli velünk, hogy az autónk irányába vezető út le van zárva omlásveszély miatt.

Azt gyanítjuk eltévedhettünk... Felhívjuk Pistit, kinek tudománya kimerül abban, hogy életében nem hallott még a bauxitbányáról - de sebaj beszélgetünk másról!

Megkerülve a falut 2 és fél óra után a kocsira tesszük a kresseket - ma sem fekszünk le korán, de megérte, mert egytől egyig gyönyörű boulderekhez volt szerencsénk...

2

... Óriási dzsindzsa, gubók, ágak, tüskés futónövények - mindent benőnek - kivéve azokat a helyeket, ahol valaki verejtékes munkájával rendet és újra egysensúlyt teremtett.

Hétfő van, négyen vagyunk, Pázmánd dombjának csúcsáról ereszkedünk alá. Két új tömböt ismerek, meg , mindkettőn egy-egy hívogató projekt, az egyik egy ~8 mozdulatos gyönyörű plafon(!)boulder(!). Egy óra múlva visszatérünk az aznapi kiszemelt áldozathoz, egy enyhén áthajló kis peremes és a Patkány által már letolt barlangból induló boulderhez.

Röviden. A peremes retteneten nem koronázza meg a siker egyikőnket se, de az ülőstartos Patkánybouldert Popaj Tomika lecsapatja!

Izomlázzal, de kellemes érzéssel fekszem le éjszaka: tegnap után, ma sem tétlenkedtünk.

3

...Ez?...Nem. Megpróbálom ezzel. Neeeem! Hátha...

A hét kétharmadánál járunk, egy megakadt első mozdulatot továbbiak követtek. Schmidt Tomi cimborám kivégzi a pázmándi rettenetet!

4

Az ember néha óhatatlanul elgondolkozik élete legszebb napjairól. Elképzeled, ahogy süt a nap, a homokkő fogásai kényeztetik a kezed, egy halom kéz és egynéhány matrac véd alkalomadtán, hallod a bíztató szavakat, üvöltéseket és nem engeded el a fogást, befejezed, amit elkezdtél, mert most vagy ott.

Én most voltam ott. Újra, vagy egy év után. A helyen amire méltó és találó a kifejezés: 'Egy morzsányi boulderparadicsom'.

Vasárnap van. Az idő száraznak látszik, legalábbis Pestről, az autó már kint berreg a kapu előtt. A kresseket serény kezek pakolják atetőre, hogy mihamarabb ottlehessünk. Még egy termosz tea és indulunk.

(...) Köveskál, majd egy gyerektáborokból ismert görönygyös út. Jobbra pillantva már látni a Krokodilt.

Ma tényleg pszihed vagyok. Megint itt, erősebben, elszántabban.

Körbejárunk nagyjából mindent, ámulok a helyen, akad még itt lehetőség. Nem csak kunsztokra, de boulderekre is. Ami egyből a szemembe ötlik az a Ladik orrán a lehető legegyértelműbb project. Kitett, lekerekített, tiszteletet parancsoló gyönyörű. Úgy néz ki, mint valami ami legalább 8assal kezdődik...ebben Pistike is megerősít később.

Melegítés mindenfelé. Elmaradhatatlan emó lapó és ingókő alá beugrás. Utóbbinál az ingókő tetejére nyúláshoz (zsebről zsebre nyúlás) úgy kipattan az alsó kezem, hogy köpni nyelni alig tudok. Szerencsémre pont elkapom a topot.

Gyanúnk beigazolódott. Az idő extra párás. Gyakorlatilag minden mászásomban kicsúszok valahonnan, nő az adventure...

Közben még mindenhol, mindenen melegítünk; majd jöhet egy falat a 'Kampfen gegen das Krokodil'.

Fergetesen jó mozgású kis 7A! Mindhárman kivégezzük, irány az angol alteregoja - Maltatalban!

Néhány mászás után következő áldozat a Ladik és környéke. Először az 'Abort Mission' majd 'ACID SD'. Na ő is mehetne bálba, nem egy csúnya darab. Egy öregebb bácsi felkiabál rajta, a többiek agyát sajnos csak felkúrja (már az ACID...).

Pisti megmutatja az 'Iron Maiden' 7B+-t, amibe egyikőnk sem tud beleszállni, na van hova fejlődni. Kudarcaink miatt átpártolunk a 'Kapálódzá'-ra, aminek egy alsó tömb nélküli megmászásán projectelek. Dilemma, hogy csak karból vagy lépve érdemesebb-E. Legközelebbre marad ez is.

Patkány azt mondja próbáljuk meg a Ladik projectet. Az én hitem már elszállt, már csak ránézve is, de belemegyünk!

A beszálló a Kapálódzá fogása jobbal, ballal pedig egy jó konglomerátumos akadós fogás. Mindezt nyújtott kézzel éred el a földről. Innentől a két lekerekített márványos élt szorítod, 5 nehéz mozdulat következik, először balra majd átlógatva jobbra kézhez adta ki a sarkazás. Lassan, közösen összepakoljuk a bétát. Zsoltiéknak az eleje adta jobban, nekem a vége, igaz a topra nyúlás előtti peremet csak nem sikerül megfogni.

Már totally besötétedett, úgy érzem a mai nap nem igazán kecsegtet megmászással, ám Patkány mégis megadja a hitet, azzal, hogy előről próbálgatja. El is jut a lekerekített peremre nyúláshoz előről, de onnan rendszerint leesik...

Kis pihenőt iktatunk. Evés, ivás, beszélgetés. Azt hiszem mindannyian örülünk, hogy elkezdtük a procedúrát és belenyúltunk egy csinálható hazai magas, kitett, és olyan mozdulatokat rejtő homokkő(!) boulderhez, amilyeneket magamtól elképzelni sem tudnék.

(...) Back in da game. Kipihenten; nézzünk mit tudunk.

Előlről indulok. Az első két mozdulat kivesz ugyan, de a lényeg, hogy tart a kezem, ki van pihenve. Gyorsan kiveszem a bal sarkam és belelógok abba a két fogásba, amelybe a fizika törvényei nem tennék lehetővé, de valami csoda folytán mégis megtartanak. Gyorsan bedobom a bal sarkam és jobb kézzel is megfogom az élt, ott hol egy kis lecsiszolt perem teszi jobbá a foghatóságot. Pozícionálok és elgondolkozom.

Egy tizedmásodperc: [Szinte égek a vágytól, hogy az enyém legyen ez a vad. Még sosem másztam semmit én először, így nagyon motivált vagyok életem egyik legszebb boulderén. A mozdulatnak, ami külön sem sikerült még most kell megakadnia. Mindent bele kell adnom. Izgulok.]

Pozícionálok és elküldöm...Rajta vagyok. Alig hiszem el. Tart. Előkészítem a mozdulatot a tömb tetején lévő nagy zsebre. Kicsit félek ilyen magasan bravúrozni. Elindítom, de lepattanok, a levegőben, majd a sárban találom magam. Letaszít magáról.

Mérges vagyok magamra, mert sokat tököltem. Ugyanakkor boldogság árad szét bennem - meg tudom csinálni! Patkánnyal felváltva követjük egymást, ő a peremre nyúlásból esik. Nekem vagy háromszor megakad még de a következő mozdulat minduntalan sikertelen. Nagy nyomást érzek magamon. Nem hagyhatom itt!! Újra és újra rápróbálok és egyre csökken az erőm s hitem. Elhatározom magam egy utolsó próbára és bízom benne, hogy sikerül, ahogy az szerencsésen gyakran lenni szokott.

Belül megbeszélem magammal, hogy sikerülni fog. FÓKUSZ!!! Ez segíteni szokott.

Sok ziázás után már nem teli van a kezem, hideg fogásokkal. Az első két mozdulat már igen megerőltető a fáradtságomra nézve, de csak Nate Gold szavaira gondolok. Elérkezek a peremhez és sikerül megnyúlni. Na most nincs félelem, nincs hezitálás, határozottan elküldöm a nagy fogásra és megakad!! Elképesztően örülök, boldogan sikítok fel, a kimászásra utólag nem is emlékszem, az eufória vitt fel.

Büszke vagyok. Ezt napot nem felejtem el, nem akármilyen utat sikerült ma megnyitnom. A 'Nagy Ölelés ' névre fog hallgatni.

Innentől már mindegy mi van. A többiek nem másznak. De én még kapós vagyok. Választásom a Judo Jam, Törpe ugrása, ő 7B-re adta.

Nagyon nehéz, iszonyúan - összehasonlítva más 7B vagy nehezebb ugrásokkal óriási szakadék a különbség, ehhez képest egy Turbo Lovert máshogy nézel.

Vagy 100 sikertelen próbát hagyok magam után. Többször vízszintesbe lendülve esek az egy kézzel tartott egyenes fogásról. Többször elszánom magam, bízom magamban, de el kell ismernem a kudarcot. Next time!

Napzártára egy holdvilágos pipák a kresseken a Krokodil tetején. Méltó befejezés, egy fárasztó és eredményes naphoz.

(...) és fél kettőre ágyban vagyok.