szar videók és ugyancsak szar képek

Szerdán a szokásosnál korábban érek haza. Erre egy barátom nagyon ráérzett - rezeg a kagyló - s felirat pedig a már jól ismert "sch tomi patkany" menjünkmászni jeligével. A célpont Ezüst-hegy lenne. Kicsit hezitálok, nem tudok mit válaszolni...majd minden kitisztul előttem és már csak ezt látom szép fehér betűkkel magam előtt: HÜLYE E VAGYOK már hogyne mennék!

Egy s még fél órát vesz igénybe a BKV session, de így is megéri, máshogy nincs esély. Vagy már pár perce is állhatok a Lenfonónál egy kürtöskalácsot majszolgatva mire végre megérkezik a piros cimborám magában Tomival.
Laza tempóban gyaloglunk fel a domboldalon - útközben óriási monstrumgépek elől kell félreállnunk. Szomorú a hír de igaz. Ezüst-hegyen folyik a bányászat. Az alsó udvart csaknem teljesen elbontják, már megsemmisítve egy a bal oldalon lévő gyönyörű magas bouldert/utat. Ha pedig felköltöznek a Kalahári fal környékére és ott lendülnek bele abból botrány lesz...:(

Szomorú látvány, kis időbe tart amíg sikerül végre a mászásra koncentrálnom.

Kezdésnek a képen látható falakon melegítettünk le-föl majd oldalra. Majd a szokásos 'mester él 2', amit Patkány lazában letolt elsőre. Nekem most is beletelt pár próbámba - de egész jól ment. Szütykölődtünk egy-két bulderkén majd rátértünk egy nagyobb vadra. Amit félhallomásokból és Patkány által úgy ismertem meg, hogy már-már szinte féltem tőle. A szedermotorról!? van itt szó. Tudtommal eddig csak Urbanics Áron mászta meg. Bármilyen információt szívesen fogadnék a boulderrről.

Egész technikás testpiece, igazán csak egy mozdulat nehéz benne egy technikás felnyúlás egy eléggé lófaszhoz közelítő reibungra.

sajnálom, de nem tudtam elforgatni...

Próbálgathattuk egy fél de akár már egy órája is, nem éreztem mert repült az idő, mikorra egyszercsak megakadt a kunsztmozdulat. Szerencsémre a végét sem rontottam el, így fentről csodálhattam meg az aranylóan vöröslő sárga égi tüneményt, má(s)szóval napot. Egészen örültem a sikernek és el is kezdtem törni a fejem egy ülő starton - imádnék valami szépet elsőnek megmászni. Létezik már ülőstartja??

Nem sokára Patkány feladta harcát illetve legközelebbre halasztotta. Motor úr beleegyezett. A napunk pedig beesteledett. De kit zavar ez?? Olyan pszihedek voltunk mint mindig.

Irány a Kalahári fal.

Tavaly decemberben jártam itt utoljára, imádott falrészemen. Csodák csodája csodálja a Kalahári traverz még mindig ott porosodott megmászóra várva, ahogy egy éve itthagytam. Elkezdtük hát megtisztítani, hintőporozni, míg készen állt a bálra.
Rá is ugrottam a kunsztrészre és meglepően jól ment a tavalyról emlékezetes kétes nyúlás. Bíztató. Patkány hű volt magához és sarkazásra orrakasztásra váltotta az original talpberakós felnyúlást és a továbbiakat.

Szórtunk rá néhány próbát. Biztosnak éreztem reibungos mozdulatokat így hát áttértem az jobban balra fekvő részekre. Kellemes meglepetésemre az egyetlen mozdulat, amit tavaly nem sikerült megcsinálnom most kitűnően ment.
Éreztem magamban az erőt annak ellenére, hogy harmadik megfeszített mászónapom volt. Megmászásra nem igazán adódott lehetőségem egy gyenge fejlámpával, 2 paddel és egy tátongó fekete lyukkal ami fölött a fal idén talán nem is látott kefét. Persze ezek sem mentségek....

A célom a következő alkalom előkészítése volt. Megpróbáltam az oldalsósoktól az utolsó jó oldalsós peremekig az átlendítés előtt elküldeni. Pár próbából sikerült is, aminek igazán örültem - mert már nem sokat kell hozzátenni, csak a mentált.

Lassacskán szedelőcködtünk és a város fényeitől rózsaszín! felhők homályában hagytuk el ezt a csodás helyet. Remélem mihamarabb újra viszontláthatom magam ott.