4 Dayz in Petrohrad

http://www.youtube.com/watch?v=6YZsMvTV2Mg

If you haven't checked

Júliusi Magic Wood tripünk képkockákba sűrítve, fényképezőminőséggel de sok munkát beleadva a kevés felvételbe. Remélem sokaknak tetszik;

Summer Never Ends [part I]

Summer Never Ends [part II]

Mit is mondhatnék?

Amióta Barnával hazatértünk az olasz-svájci három hetes utazásból, méretes lyuk tátong bennem. Várnám, hogy szikláról sziklára járjam a tájat és rengeteg tapasztalatot szerezzek. De ez egyelőre álomkép... Azóta sajnos nem sokat sikerült mászni, készülődni kellett, legalábbis tettetni, a nagy útra, pedig kíváncsi lennék mit tudnék kihozni magamból. Augusztus hat óta pedig Dániában vagyunk furcsa életkörülményekben.

Úgy élünk itt, mint egy iskolai táborban, persze nem magyar kivitelezésben. Sokféle dánnal és dán gyarmattal szerte az országból. Néhány szlovák lánnyal, egy kis rakat magyarral és egy lett lánnyal. Én ennél ugyan színesebb társaságra számítottam, de nincs okom panaszra.

A tanítás, bár annyira nem illik rá ez szó, nagyon jó ritmusú. Egy nap általában két óránk van, változóan, nagyjából 100-135 percesek. Az első hónapra ütős tantárgylista alakult: foci edzés, absztrakt festészet, egy ultimate nevű állítólag híres frizbijáték és egy lazító jóga. Mivel ez az időszak lecsengett bátran állítom nagyon élvezetes és hasznos dolgokat csináltunk.

A kemény oktatáson kívül is igyekeznek érdekessé tenni az életünket, úgy tűnik ahány koronát kapnak ránk abból megpróbálják a legtöbbet kihozni, így sokszor meglepnek minket valamivel. De a fő energia a tanárok igyekezetéből, nem a pénzből fakad.
Kicsit bárgyúnak érezvén ezt a sarkos leírást az iskolánkról utolsóként az étel említeném meg. A rák, lazac és megannyi hal, a saláta, feta és jó néhány sajt sokáig nem hagyta nyugodni az ízlelőbimbóim. Kezdetekben nem bírtam betelni vele, ma már egy kissé egyhangúnak érzem a vacsorát kivéve, amikor meleg ételt kapunk.

A sziklákat illetőleg Dániáról elmond valamit, hogy az ország legmagasabb pontja 170 méter és a dánok által előszeretett Sky Mountain 147 méterével még dombnak sem számít, nem, hogy hegynek. Így ők a Gellért-hegyhez képest még többet csaltak. Így hát teremmászásra van lehetőség, és ebből a szempontból különösen szerencsés vagyok: én. Mivel a 9 kilométerre fekvő Ribe nevű városban magyarországi és dániai viszonylatban is jó boulderfal van összetákolva.

Ezek közül az én kedvencem a bal oldalon fekvő második falrész, ami élőben nagyon gengszter és a jobb első highball áthajlás.

Mindennel szerencsém volt, a fél éves bérlet mindössze 18000 forint, nemúgy, mint bárhol Pesten egy nem mellesleg szarabb teremért, ahova egy hónapra ha vehetsz több, mint a fele árért. A mászóklub arcai is jófejek és segítőkészek, a fogások ultrák és a raktárból felhozott készleteket lehet a falra pakolni. Nagyon motivált is vagyok a mászáson mindössze az egészségi állapotom korlátoz egy hónapja, mert sajnos a bal mutatóujjam túlterheltem, és habár alig fáj valahogy nem apad le és nem múlik el a probléma. Az orvos semmi használhatót nem tudott mondani, így magamra vagyok utalva, de az internetes források is végesek, nem tudom pontosan mit tegyek. Az egy amit remélhetek, hogy nem az önhibámból nem gyógyul meg az ujjam.

Ha bárki tud esetleg segíteni a kérdésben hogy segít-e a mozgatás masszírozás ha nem fáj, vagy inkább egy sínezés lenne a nyerő? (köszi)

Dándi

Egy nap

365. Általában ennyi napot írunk egy évben, szó se róla, hisz mindenki tudja. Ezek mind-mind egy-egy napot takarnak az életünkből. Napokat, amelyekre később ritkán emlékszünk vissza, ha nem vezetjük tollból is életünket, ezek a napok a homályba vesznek. Egy nap.

A nap

Egy szokásos szerda volt a tegnapi és mégsem, reggel borult volt az idő, sokan még a pulóveren is elgondolkoztak, na de mit is számít ez, tartottam a vasgereben felé gondolva.

Nem éppen kitűnően működött a testem és izmaim, az agyamban minduntalan zsibbasztó tudat honolt. Odaértem. Ők még sehol: a felül kopasz, pókhasú és az ismeretlen. Később mégis feltűnnek. Elhatározom a mosolyom mögé bújtatom a zavarom, ám az ismeretlen nem ilyesforma ember, ez egyszerűen nem működik így. Fel kell vennem a lomha, ügybuzgó ritmusát és ez megterhelő feladat. Én nem vagyok egy bólogató plüss – csak bírd ki – hallom belülről.

A helyzet már-már komikus, ahogy a hájba nőtt szemek a tükörből visszaköszönnek, ez most az elvárások ideje. Egy-egy ilyen tekintet folyvást arra késztet, valamit még helyesebben kellene csinálnom, pedig a pásztázás célpontja nem a hibáim, én vagyok.

Mindennek vége. A föld immár nem halad, a hőség megnő és a száraz miniatűr ajkakból lehellés és hangok recsegnek. A kopaszodó mellettem máshová figyel, talán telefonál, flörtöl. Én egy szót várok, minden más információt lomtárba vetve.

- Viszlát Vasgereben, viszlát vasgereben! -

A tűzforró 50-es villamoson kicseng a hívó, a hullámok csak Tomit érik célba: - Na cshuákáánjy, négyen leszünk, órákon belül ezen a helyen, állítólag esőben, de megyünk, menni kell, na cshőna cshákány! - sarkítva, de menni kell.

Száraz 7-es út, száraz autópálya, száraz Zsámbék, száraz Szomor. Tarján nem száraz, irányunkban pedig a felhő terebélyesedik. Egy kis snake, space impact és rapid roll ment ki a párperces ijedtségből, azonban minden rendben egy paddel, két grigrivel, három Solutionnel hagyjuk el a helyet, no kik is vagyunk!?

Fönt már nem esik a szikla száraz, a hőmérsékletre nem lehet kifogásunk, a fogások pedig hamar tökéletesen tiszták. Az álomtömb jobboldali álomútjában indulok, még melegítő jelleggel on sight. Az első esések hangulat nagyon tetszik, jól nyúló kötél lágy fogásával suhanok a padre, akkor ez most boulder vagy köteles?

A mozdulataim középtájt eltérnek a boulder atyjáétól, de így is abszolút lehetséges.

Azthiszem minden mozdulat megvan. Nosza hát Bencén a sor, aki masszívan megkeni az elejét Ondrát lefricskázva. Élvezzük, mondani sem kell, a fogásvilág, a lépésvilág, a mozdulatvilág, mámor.

Tomi is beszáll egy kemény próbára mind jobb mind bal oldalt, nem kissé jár felettünk. Mielőtt indulnánk egy próbát kísérlek a teljes megmászásra, természetesen még csak kötéllel. SUCCESS! A gound up már sokkal inkább a fejemben motoszkál.

Agostyán szőlővesszei féltíztájt, nagyon izgatott vagyok és azthiszem Bence és Tomika is az. A píjjegésünkre csákány érkezik. Hamarosan előbukik egy hosszú hajú hegyi remete: Csoszti, szétszálkásodva, ahogy azt kell. Ő kísér fel minket a szentélyébe, ahol Serényi Balázs és Kangyal Andris épp cipőfűzőt kötnek, poroznak.

A fal csodálatos, hat akár 7 méter hosszú 45 fokos áthajlás a Samsara, Bleaustone és megannyi féle-fajta fogások arzenáljából. Egyszerűen leírhatatlan , amit ott átélünk, ezt mindenkinek saját bőrén kell tapasztalni, egyedül egy HD videó adhatná át a hangulatot.

Mivel még alig hűtünk egyből megkezdődhet a csoportos támadás és életre kel pár 'beauty'. Mindenki a saját stílusát hozza a falon, legmeglepőbben Patkány, aki a dinamikára vált. Hajnali egyig tart a mámor, a szüleim és az a haszontalan iskola miatt kell hazamennünk, egyébként az egész nem így végződik, de így is felejthetetlen marad.

10. Körülbelül ennyi nap lehet az évben. Has- és alkarizomsajogva nézek vissza tengapra. Ez egy volt a napok közül.

- Na cshuákááány, elkúrtúnk egy szhuaarvaaast! -

- Kapzsitivitőőlünkeeegyö... -

VSOP

A holnapi nap. A dermesztő fuvallatok és kegyetlen meteorológusok, a szinte üres autó és az otthon kényelme ellenére. Két hős. Útnak indul. Oda...

V

é

r

t

e

s

t

o

l

n

a

SeasonOpening

So ILL

Péntekre be volt tervezve egy maximál Dudar-Ördög kombináció. Azonban a napok során egyre inkább kirajzolódott, hogy hihetetlen kevés a kinti boulderezésre motivált magyarok száma. Még Barna is Új-Zélandon van. Így Bencével a pesti mászóélet paradicsoma mellett döntöttünk. Harmadik utasként Balázs ugrott be, aki javarészt szerencsére kihasználja a lehetőségeket egy kis sziklatapogatásra.

Délután fél kettő tájt a Lenfonóhoz közelítek. Már távolból jól kivehető a Vectra, valamint a mellette álló legények.

Kettőkor lepacsizunk Vona Szabiékkal, majd átvonulunk az Ezüst-nyír tömbjéhez. Itt kis melegítés után belemozgunk a mentálozás hazai ékkövébe. Pár próba után sikerül megmásznom, viszonylag kis félelemfaktorral. Az utánam próbálkozó Bence viszont elmondásai szerint soha nem fosott még ennyire. Nagyon mókásan nézett ki, ahogy a fal tetején vagy másfél percig vergődött, mindig 10 centivel a top alá nyújtózkodva. Végül aztán csak elérte!

A sor Balázson. Teljesen bíztató próbák. Majd bele is kerül a nagyobb peremekbe, én bíztatom, hogy innen már nem eshet le, innentől csakis agyban dől el. Vereti is a nagy oldalsósra, sztko-cszszzszszz-PÍÍÍFFF. Lepattant a lába. Nagy szerencséje, hogy nem rosszabbul esett, mert bieber akkor nem fogja meg. Totally felpöröghet az adrenalinja, ahogy az ilyenkor lenni tud...Ám elszánt és mégis belemegy újra, le is vereti: maximál tisztelet!

A hely legnehezebb bouldereit rejtő falrészre vonulunk át. A 2B-nek még gyakorlatilag minden nyitva áll itt. Nem is sejtik mennyire szerencsések ezzel. De ez hamar változik, embereinket ismerve!

Nagyon rég volt már az idő, hogy nappal idejutottam a Kalahári traverzhez, így eddig egyszer sem sikerült még megismernem a végjátékot. Most itt az idő. Az ágymatracok a helyükön, csakúgy, mint az egy négyzetméteres BEAL padem. Alattam egy jó és egy léha spotter figyel. Vannak fenntartásaim. Elindulok. A lépések nagysága eléggé megkönnyíti a helyzetemet. Kinyúlok a nagy oldalsósra, átlendülök és letolom. Yepp, sokkal egyszerűbb, mint hinném. Na de előről - who knows...

Beszállok az első peremes betétbe. Egyenes falas, közepes technikát és jó cipőt igényel, az utóbbi nincs de sikerül mindig eljutnom a no-handig. Meg kell említenem az nekem nem egy no-hand, szóval minden elismerésem Lacinak.

No megvan hát minden. Hellyel-közzel minden ismert. Rock Pillars szlogen: Go for it!

Első próba az elejétől. A pihi részen vagyok, túl a peremeken. A bal kezem aránytalanul fárad a jobbhoz képest,de no problémó, csak indulok tovább, amint Bence elhúz az útból. Mozdulatról mozdulatra érzem az elfagyást, de no problémó, csak veretem tovább, eljutva az utolsó reibungos mozdulathoz. Megrántom, ám sajnos a mélyedés alá sikerül csak nyúlnom, de no problémó. Öt perc pihenés.

A 2B mindeközben ősi projektemet a Gyíkarcot nézegetik. Néhány új béta is felmerül és Bence ezúttal is hivatkozik valamelyest a magasságának hiányára. Talán ez az oka, hogy később az Él boyt választjuk ki.

Na de vissza. Letelt a pihenő baszom. Még mindig durrant a balkezem, de no problémó. Kissé csúnyácskán mászok. Nem érzem a pihentséget és a kraftot, de no problémó nem estem még ki. Az utolsó mozdulatnál is elhatározom magam és jöhet is a mentális befejezés. Nem is érdekel semmi, a félelmem nulla, pedig tudom alattam még talán egy ágymatrac sincs, ha van is azt Balázs guggolva igazgatja. A topot fogom!!...

Bencével tüzet rakunk, Balázs a Málnás falon mászik egy ismeretlen kollégával. Az Élboy letudása után rátérek a Gyíkarcra. Még a régi szép időkben, első ittlétemkor is vele kezdtük a bált. A vége sohasem sikerült igazán, most azonban egyre inkább. Előről indulok és eljutok az utolsó oldalasig, jobbal megfogom a reibungot és csapok is a Topra, de centiméterekkel lecsúszok.

Újra és újra indulok. Az eleje egyre jobban és jobban megy, ezt most igazán érzem. A végére végül az új bétát lecserélem a Peti félére és valamikor egy furcsa dinamizmusú mozdulattal a Topra kerülök. Na ennek tényleg örülök, ez progress.

old school

Későbbiekben egy új szektort építünk, de erről talán csak később. Rosszalkodunk. Kitalálok egy nagyon nehéz és nekem nagyon tetsző kunsztot a Kalahári fal nem használt fogásain, ha kijövök ezt mindig megpróbálom majd...

Esti sessionnek egy Szedres fal, az elmaradhatatlan 'Az elevenhús fogantatásával' és Bence itteni kunszjaival, amik ugyancsak nagyon szépek. Majd Kuplung és Evilnine!

Most pedig utóbbi hatására, ismét beteg vagyok...Már megint az a kurva torkom. Kurva füst, kurva torkom, kurva torkom!

Szempontok

Szombati iskola - akurvaanyjukat! Na nem mintha csak ez döntené be a szombati Ördög-árkot, az elmúlt héten kétszer is jártam ott. Most valami másra vagyok motivált.

A szervezés elképesztően nehéz és fáradságos munka, majdnem minden romba dől, de a végén megmenekül a trip és a szombat éjjeli esőzés után még a nap is kisüt vasárnap reggelre. Elszántan, boldogan és fitten kelek révén a jó időnek és a szombati semmittevésnek. Ma van ma!

Telefon. Bence a szembeszomszéd előtt parkol a Combi Vectrával. Gyors összekészülés után már Peti felé száguldunk.

Ülésfűtés és pszihé a maximumon, indulhat a túra. GPS-el veretjük, de mivel kevéssé tudjuk jól kezelni eltévedünk kissé, így plusz kilómétereket vesztünk Rangeből Veszprémig. Ott egy elszánt mászó már vár minket, napszemüvegben, katonai kabátban, fess kordnadrágban kiugró ágyéktájékkal és a jól meg szokott bakancs sál kombóval.

Tapolca. A GPS arra a kijáratra irányít minket a körforgalomban, ahol betértünk. Aztamocskos ismét eltévedtünk. Több kanyart is sikerül rosszul vennünk, így annak ellenére, hogy Bence vereti neki, mint az állat; 3 óra alatt érjük csak el a kulcs végleges elfordítását...

.:.Szentbkékkálla.:.

Miután már alig reméltem, hogy eljutok ide - nagy öröm jár át. Újra látom a Krokodilt, a Ladikot, az Emo-lapót és a többi mókás kőgömbőcöt. Nagyon bízom benne a srácok is átérzik és adni is fogja nekik a hidegben mászás tekintve, hogy Petinek ez az első sziklája oly hosszú idő után. Ami azt illeti az elmúltakhoz képest nagyon jó idő van, a nap ugyan eltűnt, de a szél csendes, nincs pára és a hőmérséklet stabilan a pozitív fokokban stagnál. Csapatós idő van!

Bálint és Bence hamar melegítésbe fognak, mi petivel megszavazunk egy futkosást. Kecses tempóban körbefutjuk nagyjából a helyet, a hátsó plafonokat is érintve, majd climbON.

A Krokodil nagy fogásai, a még mindig elmaradhatatlan tömb alá ugrások és az Emo-lapó tömb csodálatos fogásai kényeztetnek kezdetben. A két B a Kampfen gegen das Krokodilt veretik, meg is másszák mindketten. Szédületesen jó boulder is az!

Én már másztam de szívesen megnézném újból. Ám ahogy közeledek, valahogy a Vidám Vasárnap arra késztet, hogy megpróbáljam. Így is lesz. Az első mozdulat a legnehezebb, onnantól már csak veretni kell. Beleszállok és elsőre viszonylag jól megy a legelső nyúlás, ahová eddig ha kétszer sikerült elnyúlni. Megdobja a motivációm. Átnézegetem innentől a végéig. Na ez a rész múltkor bíztatóbb volt, de azért rápihenek és belemegyek előről.

Kissé stresszelek. Furcsa ugyan, de azért, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Előre vetítem magamnak többször is, hogy a vége felé fogok kiesni.

Ez azonban nem lehet így. Kefélés, kis gondolkodás és mehet a menet.

Az első mozdulat stabil bár három ujjal fogom a jobbosom, ami nem szokásom, de csak veretem tovább a ballal. Elérekezek a kérdéses részhez és nem engedem el, sőt, jobban tartom, mint addig, ki sem lendülök. A végjáték már nehezen elrontható. A tömb tetején örülhetek. Nem is igazán ennek az útnak, hanem az érzésnek, hogy kezdek visszatérni a hullámvölgyből. Fizikailag is talán, de döntő részben mentálisan.

Ladik. Imádom. Kár, hogy nem tartogat még és még nehéz bouldereket.

Bálint Ironozik, mi hárman ACID sessiont tartunk. Kevés sikerrel kerülünk, mindig valamivel közelebb. Bálinton csak nevetünk, amikor óriási ordításokat hallat. Ám egyszer a nevetést gratuláció váltja, mert ez a betyár odakeni a Maident, mint a huzat.

Mi lassacskán Kapálódzósra vesszük a figurát. Peti a simát próbálgatja én a projektemet, a lenti tömb nélküli megmászást hajszolom. Felváltva veretjük, sok próbát szórunk, mert erre aztán lehet. Számomra a csak karos megoldás tűnik esélyesnek, inkább mint belépni a plafonba, ki tudja. A próbáimat a vége felé már mobilkamerával rögzítjük, vicces beúsztatásokkal és kezdőszövegekkel. Most már tényleg közel kerülök, de minduntalan lecsúszok az akadós peremről. Lassacskán feladom. Peti csapat pár próbát. Megkefélgetem a fogást utána és átgondolom milyen is lenne megfogni a peremet.

Adok neki még egy esélyt, ahogy az lenni szokott. A kamera jelen is jelen van. Jobban nem írnám le a helyzetet, beszéljen a mozgóképsorozat.

A neve:

Bence mindeközben megnyitja saját boulderét, ami messziről is nagyon jól néz ki már. Próbák kis hada után boldogan ordít fel. NICE! Petivel úgy döntünk, mi is megnézzük a Betont, a nevét utólag 8án láttam. Előtte egy kis futkosás, egy új kivágott fás részen, ahol egy bíztató tömböt találunk,de erről bővebben legközelebb.

A Beton nagyon jól néz ki, kunszt ugyan, bár épphogy csak. A kezdésre még Cifra Zoli is benéz. Negyedik próba körül lehet, amikor megakad a nagy zseb, örülök neki, szép darab ez. Peti is bíztató próbákat tesz, de nem határozza el annyira a végét, hogy elérje a nagy fogást pedig nincs messze. Látszik, hogy nem annyira motivált erre a darabra, jelzi is; továbbnézünk?

A két B, Pisti The power of the man who would be king nevű szép kis útját tolják. Új bétával és pozitív előjellel.

Kajaszünet, majd...

Elérkezik a La Coste ideje végre! Egy hónap híján két éve próbáltuk először és utoljára mindeddig. Akkor Zolinak sikerült egyedül, mi kevesek voltunk a győzelemhez;

Az elején fagyosak vagyunk, de motiváltak is. Petivel néhány próbát megyünk rá melegítésképpen. Eljutok a kilendülő pozícióba. Nem merem igazán elküldeni. Leesek.

Aztán elgondolkozom magamon. Mi a picsa van velem?? Mi ez a punciskodás, hisz négy pad figyel alattam és 2 spotter taszigál a helyemre!? Elhatározom magam és nem törődök a kunszt utáni pszihés résszel sem. Na most belemegyek!

Gyönyörűnek tartom ezt a darabot. Egészen egyedülálló és óriási mentális löketet ad.

Petin a sor. Megpróbálom minél jobban bíztatni, hogy küldje el jól, mert tudom, meg tudja csinálni. Sajnos a próbák végét nem követi siker. Hamar el is oldalgunk a Delíriumhoz.

Nagyon szép projekt. Bálinttal csapatjuk, gyakorlatilag csak beszállni tudunk onnan se kép se hang. A bétáról szinte semmit sem tudunk, így ez nem is meglepő. Next time!

A fióknál, a másik felünk már serénykedik, egy saját projektet szemelnek ki, mire odaérünk Bencét a végében látjuk próbálkozni. Nagyon megtetszik, bele is megyek előről.

Érzem a mozgást és veretem a végéig át a kunszton, ám ott eljön egy furcsa kimászás eldurranva. Irdatlan határos hosszú fókázás árán tudok csak kiszállni. A többiek csak nevetnek, az út nevét pedig egyöntetűen Fókára szavazzuk. Bence is gyorsan megmássza hasonlóan csúnya kimászással. Jöhet az extensionje, ami egyébként az eredeti terv, evidens, a közepén kihagyja a nagy zsebet. Ez érzem, hogy már megkéri. Sajnos kicsit azthiszem meghúzom benne a karom, amit csak utólag spekuláltam ki. Furcsa kilendülés, de meg akarom tartani és így is történik sőt a végjáték is sikerül immáron szép kimászással, begyakorolva. A neve Rozmár, mert így a vége jóval nehezebb és inkább érzed magad egy nagy böhöm rozmárnak kimászáskor, mintsemhogy egy karcsú fókának.

vs.

Bálint csak kevéssel csúszik le az ismétlésről, de annyival sajnos mégis. Már csak mi mászunk, na de milyen jókat. Elmegyünk az Underground környékére, mindenfélét mászogatunk.

Kiemelni három dolgot érdemes;

Bálint letolja az eredeti verzióval a The power of...-t, és az ACID ülőt is nap végére.

A harmadik egy gyönyörű projekt, vagy talán már nem is az. Még Pisti mutatta. Kimászás egy nagyon furcsa lakú kürtőben, jó alacsonyan, de nagyon szép reibungokon. Próbák sokasága után sikerül végre megmásznom a bétával. A béta Bálintnak is megadja, mindketten nagyon élvezzük ezt a kis mókás bouldert. Ha én másztam meg először, akkor a Leánykérés (8a.nu/IzerBálint/komment) nevet adom neki. Aki belemászik talán megérti miért. :)

Fergeteges nap volt, így szép időstűl, mákos-camambertes szenyóstúl, forró teástól és szerencsés megmászóstól.