Már a legelső Kávéfőző sessionnél kiszúrtam, hogy milyen lenne a kunsztnál balramenés helyett a plafonban eldzsalni. Mivel akkoriban még a sima is a projektem volt így az ötlet pihent(azthittem 8B).
Ziller után ki voltam baszva, és mivel A Szikkadtság Foka pihen, nem tudtam mit kezdjek magammal. Így maradtak a többnyire utolsó (legalábbis száraz vagy nem Fantom) projektek Remetében; a Kávéfőző és az Electric Avenue.
Szeptember végére ezeket sikerült abszolválni. A KV-t sajnos közepes kondíciók mellett.
Az ősz további része csak két Remetét hozott. Az egyiken kitaláltam egy új bouldert, a másikon megmásztuk; Tamáska FA, én másodikként. (Maximál Minimál 7C, videó később)
December közepén Zolival tértem vissza ismét. Az Üvöltő Sámson, Kombájn(nincs is esélyem :D), Traktor persze vizesen fogadott. Hamar a belső barlangban találtam magam Zoli mellett. A Kávéfőző egy két fogást kivéve száraznak volt mondható. Elérkezettnek tűnt az idő ehhez: EZ. Összeált a kunsztrész és megnyílt a projekt.
Innen a dolog már csak idő kérdése volt, a második sessiont a karácsonyi felfuvalkodás elejére időzítettem. Barnával ketten ültünk 25-én az otthonos barlangban én pedig egy próbára közel kerültem a megmászáshoz, de mégsem.
Januárban sikerült magamhoz térnem az újév okozta kábulatból. Gyorsan elkezdtem mászni, hogy mihamarabb, elmúljon a punnyadtság. Amikorra 17-én eljött a session, már egész jól éreztem magam.
Bí baszatós zenéje szólt mobilról, égett a gázlámpa és szárazság honolt. Minden adott volt tehát, ám a kunsztrész mégse akart menni. Külön próbálgattam már vagy egy órája, mire újra összeállt. Ez elgondolkodtatott.
Vajon ha még külön sem megy, jobb lesz-e plusz 5 méternyi plafonnal? Ez elgondolkodtatott miközben a fogásokat keféltem. Mi az amit tehetnék? Felöltöztem jól, hogy ne hűljek ki pihi alatt, rendben. Itt takarítok, hogy ne csússzon a fogás, rendben. Mindjárt beállítom a fényeket(meg a kamerákat), rendben. Leveszem a pólóm hogy még az se húzzon le, rendben. De ezek számítanak?? Ez elgondolkodtatott; A 7C+ fal volt mostanában a legnagyobb tanárom, gyakorlatilag csak ott másztam pénzhiány végett. Direkt kinéztem egy arclemérős(furcsa,nemmegszokott) mozdulatsort és azt próbálgattam. Néhány hihetetlen projekt hamar elgondolkodtatott; ez tényleg ilyen nehéz, vagy csak az agyam szeretné azzá tenni? Hamar kiderült azonban, hogy csak a lépésem irányán vagy a szikkadtságom fokán kell egyet állítanom. Az utóbbi, olyannyira számított, hogy sokszor másztam meg nehezet könnyedén és fordítva is. Ha összeszedtem a koncepciót és az akaratot(mindent ami fejben dől el) mindig lényegesen jobb eredményt értem el (ahelyett, hogy rápróbáltam volna két kutyejt gyorsba).
Ez elgondolkodtatott; most a projektet másztam fejben és elképzeltem minden apró pontot amire figyelni kell. A vicces az, hogy sokszor már a fejbenátmozgás alatt érzi az ember, nem fog menni. Én is így éreztem és ez volt az amit át kellett kapcsolni. Még egyszer elképzeltem mikor, mit kell éreznem majd a kunsztrészben.
A következő próba alatti Major Lazer baszatást furcsamód nem hallottam, de az nem is csak egy próba volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése