Send weekend

Fészbúkosok láthatták micsoda csapatás kerekedett Legénybarlangban. Ott két napig koptattuk a bőrünket. A kint alvás már nagyon hiányzott, és a hideg aligha vehette el az érzetét. A sok jó után beindult számomra is a teremszezon. Na nem kell megijedni, szerencsére még mindig többet vagyok sziklán. Meg kell vallani azonban azt is, hogy bent is lehet BASZATNI!
Natehát kedd Ujjerő high sessioning, Csével, aki szemtanúja lehetett a mászásom kiteljesedésének – leflesseltem életem első pirosát! Amazing broothal change!

I

Péntek Remete. Több, mint két hete már, hogy lement az ominózus No Cheat, vagy, hogy Patkány a Szikkadtság fokát masszírozta. Újra itt, na lesz-e ma siker??? Nem lejjebb olvasni!

Két új tag is van a barlangban: Travis és SimonB. Tomi, Peti és Patkány pedig nem először vannak itt. Az újfiúk elindulnak a ranglétrán és hamar leküldik a NES-D- és NES-Cheeselightot. Utána következhet a Börjentő, a hely könnyebb problémái közé tartozó viccenet, ami azért tartogat érdekességet, főként az original bétával..

Patkány sajnos hamar feladja a Szikkadtság fokát. A kondíciók korántsem a legjobbak. Mikor először belépek elképedek: vizes. Mi a pé-ló?? Hogy fogom így az Electric Avenue-t mászni!? Sem a Sámsont, fordulok hozzá mentőövként, mivel a kunsztreibung sötétebb mint szokott. -

-Szerintem az még jó lehet Bélám- válaszol Patkány.
-Gondolod?
-Majd elmegy onnan!

Rántjuk a pamacsot és megadjuk neki a szárazat. No ím lehet indulni, még nem előről, vannak kételyeim a végét illetően, amikor hirtelen kiadja magát egy új béta, térdkulcs! Nagy örömmel konstatálom, hogy végre megtaláltam a végjáték számomra legjobb verzióját.
Mehet is az SD. Múltamban vájkálok, nemegyszer próbáltam azért őt már, kiemelt sessionöm azonban főként egy volt, amikor sikerült átveretnem a mondjuk úgy, kunszt nehezebb felén. Most végigküldöm! Sajnos magam sem hiszem el igazán. Le is hullok sorozatosan, legtöbbször a második mozdulat sarokakasztását nem találom meg precízen. Átrendezem a gondolataimat, előbbi problémára gyógyírként elhiszem, a sikert, az utóbbi javára nem hanyagolom el a sarkam és kellő figyelemmel kísérem valóban tart-e. Átgondolom magamban a mozdulatokat és látom, ahogy megfogom a topot.
The send go?: Beszállok, benntart a sarok, rendben, összeszedek mindent és precízen megcsapom az exvizes fogást elvégzem a szükséges lábmunkát haladok két mozdulatot, egészen az új bétám kezdetéig. Belül alig hiszem el, most vagyok itt és valóban meglesz! A térdkulcshoz magasra kell emelnem a lábam a lenti lépésből. Landolás előtt pattanó hangot hallok és nagy súlyt érzek a kezeimben. Kilendülök, de megtartom, ott van a lélekjelenlét! Vissza bent a térd, ez megment egy pillanatra. Eljutok a forgós részhez, ahol már szinte csak a  láb tart, de annyira elvagyok durranva, hogy egy pillanatra elbizonytaladok.
Összeszedem magam és letopolom végre az eddigi legnehezebb boulderemet itt J Az igazán jó az egészben, hogy két új dolog nyílt meg számomra: az Üvöltő Sámson valamint a már emlegetett hardcore Szikkadtságfoka! Nem most volt hanem majd még csak jönni fog az igazán kemény.

Kedvem nehéz szegni kedvvel térek haza, tudván másnap: Vértestolna!

II

Itt is vannak a srácok. Két kocsival, a verdákban Patkány, Papír, Csé, Zsolti. Az idő szép is lehetne, de helyenként ködös. Pont, mint legutóbb, no nem probléma, a mi völgyünk legutóbb is kívánatosan várt. Denemúgy most, ott kétszerakkora köd fogad – Crazy!

 

Reménykedni lehet, de ez nem megy el egész nap. Sebaj a falak szerencsére nem vizesek, így mérsékelten jót tudunk mászni. A korábban bemutatott Mokkó projó állóverzióját Patkány letolja, majd Papír igen hamar megmutatja, hogy ő is bizony legény a gáton, megismétli.

Itt meg Patkány tol egy projektet, majd Papír és Zsolti a Bolhacirkusz némileg highballt próbálgatják.

és egy videó:

III

Van itt ám egy rövid időn belül 4 országot megjárt szárvendég is: Dj Kerényi. Erejéhez méltón könnyedén mozog a falon, le is tolja hamar a Börjentőt és az Osztálykirándulást. Kitalálható de már ismét Remetében vagyunk két napra Tolnaunkra, de éjszaka. Nekem Patkánynak és Papírnak marad egy új projekt, ami gyakorlatilag egyezik azzal amit a szikkadtság fokának második felében művelni, kell. Meglepő módon azonban megmászás nem születik rajta. A neve: Remetekapitány szikkadtságmérője. Patkánnyal kihívjuk egymást egy FA párbajra, no legközelebb kiderül!

 IV

Kialakult tervvel az elménkben mondhatni motiváltan alszunk el az este: Kőtenger. Reggel megváltozik a képlet, Patkánnyal ketten maradunk. A reggeli kávé mellé mondjuk még ottvan -a sajnos megbetegedett- Barna is , melyet miért is ne, a tetőn fogyaszunk el nagy nyugalomban. 

Mire útra kerekedünk és letérünk a járgányhoz már nyílván negyedórája lejárt a parkolójegy, ad egy kis izgalmat. A parkolóőrt látjuk, a csekket viszont nem. Hülyeség-1 megúszva.
Öteletelünk hova menjünk, jobb híján egymástól várunk választ, de persze, hogy nem sikerül kitalálni, na mindegy irány a Tesco. Én vásárlok be, persze, hogy kerül a csomagba ez is, az is, köztük az új premium kókuszosfehércsokis napolini és mondjuk három darab (májnusz midtboe) sajtos perec is. Patkány addig lök egy gettó sajtburgert egy bódéból. Valamikor csak végzünk, bár meglepő módon én leszek kész előbb, igaz nem azért, mert gyors vagyok, hanem mert a bódéscsajnak van béjzl.
Giga Turi – következő állomásként pont megfelel a shopping daybe. Itt is elvagyunk egy darabig, érdemben fontos dolgot persze nem találunk, bár én veszek például egy crazy inget Új Zélandra!

Nyomás! Még hozzám beugrunk, mert persze nincs nálam a fejlámpám, de aztán már tényleg sínen vagyunk egy jó délután egyes indulással féltíz helyett. Lehetséges úticéljaink: Tolna, Pázmánd és Eménkes. Mindenki örömére utóbbi győz! Az út tehát jól ismert, mintha csak geribe mennénk- a jól ismert földút Pusztamarótig onnan pedig a gyakran sáros, dombnak tartó úton indulunk a hosszú kaptatóra. A feltrekk sosem könnyű de cserébe gyönyörű az erdő, elszigetelt helyen mászhatsz, túristával garantáltan nem találkozol, bemelegedsz és leégeted a sok édességet amit esetlegesen eszel(én nem szoktam).

 Még mindig trekk, még mindig, majd újra itt! Oh mily csodás teazsúr. Nézem a tömböket, huh, erre is felmásznék, arra is felmásznék. Majd meglátom azt amiért jöttünk a Tömör Gyönyör tömbjét. Tudnivalóként ez az ország egyik legszebb és legtechnikásabb bouldere.

Enyhe áthajlásban szép fogásokon két megmeredt reibungon vezet. Eddigi megmászói csak a sithek, pontosabban Patkány és Zsolti. Tudtommal sokan, még Rákosy Laciék, Áronék is masszírozták. Az én célom egyértelmű, Tomié az ülőstart megnyitása. Van a tömbön még egy boulder, ami az én ötletem, az első megmászás eredete azonban kétes, közösen birtokoljuk Tomival hát az FA-t és a második megmászást is. Ennek neve: a Közös Gyönyör, ami bár osztásokkal könnyebb, mint testvére, tartogat meglepetéseket!

Szomszédos tömbön melegítünk, nagyon tetszik a mászás itt. Bele kell sajnos húznunk, mert lemegy a nap. Hamar a Közös Gyönyört koptatjuk és meglepő módon ki is szopat mindkettőnket. Idővel elérkezik a várva várt. Én egészen égek a vágytól, hogy megismételjem. Kezdjük hát. Kezdetben van erőm, de nincs technikám. Később a képlet megfordul és mindig érzem a jobb kezem ujjerőpoweroszlopának csökkenését. Patkány viszonylag hamar sikerrel jár az ülőn. Ott van fejben és amint eljut a kritikus pontig már nem esik le.
Én továbbra is gyakorlok. Sokszor, vagy tizenpárszor beletolatom magam a fenti reibungos részbe, hogy ott már ne legyenek gondok. Korántsincs könnyű dolgom, de kimatekolok egy nekem illő bétát a megmeredt helyett. Jöhet az első két mozdulat. Úgy érzem ha az beakad már nem eshetek le.
Sorozatban lököm a próbákat, ám a sarkam minduntalan kevesebbet tart, mint kéne – Patkány már rég nem küldi, de elég jó itinereket lök.

-Miért nem próbálod meg Miurában? -
- Hát persze, buteyko Solution – gondolom. – Sajnos az nincs itt. Viszont megpróbálom mezítláb, mert az valamiért jobban szokott tartani. És hisz itt, ahogy nézem bal lábra nem létszükség utána sem a cipő.-
- Na wuhaz Dájesd! -

Csodák csodája, bizonyít a bőröm tapadása, sokkal satbilabban indulok. Mivel a fenti résszel lepihentnem magam az elejére, egyszercsak majdnem sikerül megtartanom a második fogást. Leesek. Hibáztam ugyan, de végre joggal elhitethetem magammal a megmászást. Elmegy valami – az az egyetlen érzés amit a boulder megkíván. Ha nem jól helyezem a csípőm, a sarkam, a testem egyszerűen nincs esélyem. Kezd hűs lenni, csak mászom újra és újra 2 majd 3 próbánként. Közte bebugyolálva, mezítlábamat melegítve regenerálódok.
Aztán összeszedem magam és a végső próbák következnek, muszáj véget vetni ennek. A lábam szétfagy, a jobb kezem kezd megmerevedni, az ujjaim szinte görcsölnek a terheléstől, és bár a sarkam nem károsul a ’cipőm’ orrakasztása véresre szakad.

Beszállok. Érzem, hogy tart a sarok. Viszonylag stabilan megvan az első nulla fogás. Még kijebb tolom a csípőm és nyújtózok tovább bal kézzel. Ezúttal megszorítom, ahogy tudom és igenis ottmaradok, most kell hát ottlennem fejben. A következő mozdulat nem határos innen kell viszont elküldeni egy közepes nagy leosztott fogásra. Nem vacilálok, mint korábban, jól elküldöm. Majdnem kiesek de megtartom a kilendülést. Régóta nem volt ekkora eufóriám.
A megmászást, bár főként a hang élvezhető Patkány telefonján lehet megtekinteni. A kamerába pedig még mindig csak a kis 2 GB-os kártya van, így nézzétek ezt a kis videót.