Send weekend

Fészbúkosok láthatták micsoda csapatás kerekedett Legénybarlangban. Ott két napig koptattuk a bőrünket. A kint alvás már nagyon hiányzott, és a hideg aligha vehette el az érzetét. A sok jó után beindult számomra is a teremszezon. Na nem kell megijedni, szerencsére még mindig többet vagyok sziklán. Meg kell vallani azonban azt is, hogy bent is lehet BASZATNI!
Natehát kedd Ujjerő high sessioning, Csével, aki szemtanúja lehetett a mászásom kiteljesedésének – leflesseltem életem első pirosát! Amazing broothal change!

I

Péntek Remete. Több, mint két hete már, hogy lement az ominózus No Cheat, vagy, hogy Patkány a Szikkadtság fokát masszírozta. Újra itt, na lesz-e ma siker??? Nem lejjebb olvasni!

Két új tag is van a barlangban: Travis és SimonB. Tomi, Peti és Patkány pedig nem először vannak itt. Az újfiúk elindulnak a ranglétrán és hamar leküldik a NES-D- és NES-Cheeselightot. Utána következhet a Börjentő, a hely könnyebb problémái közé tartozó viccenet, ami azért tartogat érdekességet, főként az original bétával..

Patkány sajnos hamar feladja a Szikkadtság fokát. A kondíciók korántsem a legjobbak. Mikor először belépek elképedek: vizes. Mi a pé-ló?? Hogy fogom így az Electric Avenue-t mászni!? Sem a Sámsont, fordulok hozzá mentőövként, mivel a kunsztreibung sötétebb mint szokott. -

-Szerintem az még jó lehet Bélám- válaszol Patkány.
-Gondolod?
-Majd elmegy onnan!

Rántjuk a pamacsot és megadjuk neki a szárazat. No ím lehet indulni, még nem előről, vannak kételyeim a végét illetően, amikor hirtelen kiadja magát egy új béta, térdkulcs! Nagy örömmel konstatálom, hogy végre megtaláltam a végjáték számomra legjobb verzióját.
Mehet is az SD. Múltamban vájkálok, nemegyszer próbáltam azért őt már, kiemelt sessionöm azonban főként egy volt, amikor sikerült átveretnem a mondjuk úgy, kunszt nehezebb felén. Most végigküldöm! Sajnos magam sem hiszem el igazán. Le is hullok sorozatosan, legtöbbször a második mozdulat sarokakasztását nem találom meg precízen. Átrendezem a gondolataimat, előbbi problémára gyógyírként elhiszem, a sikert, az utóbbi javára nem hanyagolom el a sarkam és kellő figyelemmel kísérem valóban tart-e. Átgondolom magamban a mozdulatokat és látom, ahogy megfogom a topot.
The send go?: Beszállok, benntart a sarok, rendben, összeszedek mindent és precízen megcsapom az exvizes fogást elvégzem a szükséges lábmunkát haladok két mozdulatot, egészen az új bétám kezdetéig. Belül alig hiszem el, most vagyok itt és valóban meglesz! A térdkulcshoz magasra kell emelnem a lábam a lenti lépésből. Landolás előtt pattanó hangot hallok és nagy súlyt érzek a kezeimben. Kilendülök, de megtartom, ott van a lélekjelenlét! Vissza bent a térd, ez megment egy pillanatra. Eljutok a forgós részhez, ahol már szinte csak a  láb tart, de annyira elvagyok durranva, hogy egy pillanatra elbizonytaladok.
Összeszedem magam és letopolom végre az eddigi legnehezebb boulderemet itt J Az igazán jó az egészben, hogy két új dolog nyílt meg számomra: az Üvöltő Sámson valamint a már emlegetett hardcore Szikkadtságfoka! Nem most volt hanem majd még csak jönni fog az igazán kemény.

Kedvem nehéz szegni kedvvel térek haza, tudván másnap: Vértestolna!

II

Itt is vannak a srácok. Két kocsival, a verdákban Patkány, Papír, Csé, Zsolti. Az idő szép is lehetne, de helyenként ködös. Pont, mint legutóbb, no nem probléma, a mi völgyünk legutóbb is kívánatosan várt. Denemúgy most, ott kétszerakkora köd fogad – Crazy!

 

Reménykedni lehet, de ez nem megy el egész nap. Sebaj a falak szerencsére nem vizesek, így mérsékelten jót tudunk mászni. A korábban bemutatott Mokkó projó állóverzióját Patkány letolja, majd Papír igen hamar megmutatja, hogy ő is bizony legény a gáton, megismétli.

Itt meg Patkány tol egy projektet, majd Papír és Zsolti a Bolhacirkusz némileg highballt próbálgatják.

és egy videó:

III

Van itt ám egy rövid időn belül 4 országot megjárt szárvendég is: Dj Kerényi. Erejéhez méltón könnyedén mozog a falon, le is tolja hamar a Börjentőt és az Osztálykirándulást. Kitalálható de már ismét Remetében vagyunk két napra Tolnaunkra, de éjszaka. Nekem Patkánynak és Papírnak marad egy új projekt, ami gyakorlatilag egyezik azzal amit a szikkadtság fokának második felében művelni, kell. Meglepő módon azonban megmászás nem születik rajta. A neve: Remetekapitány szikkadtságmérője. Patkánnyal kihívjuk egymást egy FA párbajra, no legközelebb kiderül!

 IV

Kialakult tervvel az elménkben mondhatni motiváltan alszunk el az este: Kőtenger. Reggel megváltozik a képlet, Patkánnyal ketten maradunk. A reggeli kávé mellé mondjuk még ottvan -a sajnos megbetegedett- Barna is , melyet miért is ne, a tetőn fogyaszunk el nagy nyugalomban. 

Mire útra kerekedünk és letérünk a járgányhoz már nyílván negyedórája lejárt a parkolójegy, ad egy kis izgalmat. A parkolóőrt látjuk, a csekket viszont nem. Hülyeség-1 megúszva.
Öteletelünk hova menjünk, jobb híján egymástól várunk választ, de persze, hogy nem sikerül kitalálni, na mindegy irány a Tesco. Én vásárlok be, persze, hogy kerül a csomagba ez is, az is, köztük az új premium kókuszosfehércsokis napolini és mondjuk három darab (májnusz midtboe) sajtos perec is. Patkány addig lök egy gettó sajtburgert egy bódéból. Valamikor csak végzünk, bár meglepő módon én leszek kész előbb, igaz nem azért, mert gyors vagyok, hanem mert a bódéscsajnak van béjzl.
Giga Turi – következő állomásként pont megfelel a shopping daybe. Itt is elvagyunk egy darabig, érdemben fontos dolgot persze nem találunk, bár én veszek például egy crazy inget Új Zélandra!

Nyomás! Még hozzám beugrunk, mert persze nincs nálam a fejlámpám, de aztán már tényleg sínen vagyunk egy jó délután egyes indulással féltíz helyett. Lehetséges úticéljaink: Tolna, Pázmánd és Eménkes. Mindenki örömére utóbbi győz! Az út tehát jól ismert, mintha csak geribe mennénk- a jól ismert földút Pusztamarótig onnan pedig a gyakran sáros, dombnak tartó úton indulunk a hosszú kaptatóra. A feltrekk sosem könnyű de cserébe gyönyörű az erdő, elszigetelt helyen mászhatsz, túristával garantáltan nem találkozol, bemelegedsz és leégeted a sok édességet amit esetlegesen eszel(én nem szoktam).

 Még mindig trekk, még mindig, majd újra itt! Oh mily csodás teazsúr. Nézem a tömböket, huh, erre is felmásznék, arra is felmásznék. Majd meglátom azt amiért jöttünk a Tömör Gyönyör tömbjét. Tudnivalóként ez az ország egyik legszebb és legtechnikásabb bouldere.

Enyhe áthajlásban szép fogásokon két megmeredt reibungon vezet. Eddigi megmászói csak a sithek, pontosabban Patkány és Zsolti. Tudtommal sokan, még Rákosy Laciék, Áronék is masszírozták. Az én célom egyértelmű, Tomié az ülőstart megnyitása. Van a tömbön még egy boulder, ami az én ötletem, az első megmászás eredete azonban kétes, közösen birtokoljuk Tomival hát az FA-t és a második megmászást is. Ennek neve: a Közös Gyönyör, ami bár osztásokkal könnyebb, mint testvére, tartogat meglepetéseket!

Szomszédos tömbön melegítünk, nagyon tetszik a mászás itt. Bele kell sajnos húznunk, mert lemegy a nap. Hamar a Közös Gyönyört koptatjuk és meglepő módon ki is szopat mindkettőnket. Idővel elérkezik a várva várt. Én egészen égek a vágytól, hogy megismételjem. Kezdjük hát. Kezdetben van erőm, de nincs technikám. Később a képlet megfordul és mindig érzem a jobb kezem ujjerőpoweroszlopának csökkenését. Patkány viszonylag hamar sikerrel jár az ülőn. Ott van fejben és amint eljut a kritikus pontig már nem esik le.
Én továbbra is gyakorlok. Sokszor, vagy tizenpárszor beletolatom magam a fenti reibungos részbe, hogy ott már ne legyenek gondok. Korántsincs könnyű dolgom, de kimatekolok egy nekem illő bétát a megmeredt helyett. Jöhet az első két mozdulat. Úgy érzem ha az beakad már nem eshetek le.
Sorozatban lököm a próbákat, ám a sarkam minduntalan kevesebbet tart, mint kéne – Patkány már rég nem küldi, de elég jó itinereket lök.

-Miért nem próbálod meg Miurában? -
- Hát persze, buteyko Solution – gondolom. – Sajnos az nincs itt. Viszont megpróbálom mezítláb, mert az valamiért jobban szokott tartani. És hisz itt, ahogy nézem bal lábra nem létszükség utána sem a cipő.-
- Na wuhaz Dájesd! -

Csodák csodája, bizonyít a bőröm tapadása, sokkal satbilabban indulok. Mivel a fenti résszel lepihentnem magam az elejére, egyszercsak majdnem sikerül megtartanom a második fogást. Leesek. Hibáztam ugyan, de végre joggal elhitethetem magammal a megmászást. Elmegy valami – az az egyetlen érzés amit a boulder megkíván. Ha nem jól helyezem a csípőm, a sarkam, a testem egyszerűen nincs esélyem. Kezd hűs lenni, csak mászom újra és újra 2 majd 3 próbánként. Közte bebugyolálva, mezítlábamat melegítve regenerálódok.
Aztán összeszedem magam és a végső próbák következnek, muszáj véget vetni ennek. A lábam szétfagy, a jobb kezem kezd megmerevedni, az ujjaim szinte görcsölnek a terheléstől, és bár a sarkam nem károsul a ’cipőm’ orrakasztása véresre szakad.

Beszállok. Érzem, hogy tart a sarok. Viszonylag stabilan megvan az első nulla fogás. Még kijebb tolom a csípőm és nyújtózok tovább bal kézzel. Ezúttal megszorítom, ahogy tudom és igenis ottmaradok, most kell hát ottlennem fejben. A következő mozdulat nem határos innen kell viszont elküldeni egy közepes nagy leosztott fogásra. Nem vacilálok, mint korábban, jól elküldöm. Majdnem kiesek de megtartom a kilendülést. Régóta nem volt ekkora eufóriám.
A megmászást, bár főként a hang élvezhető Patkány telefonján lehet megtekinteni. A kamerába pedig még mindig csak a kis 2 GB-os kártya van, így nézzétek ezt a kis videót.

UAZ Őszi szünet!

Sajnálattal közlöm, hogy a bejegyzést nagyon hosszúra és nagyon unalmas írtam, hogy csak a pszihedebb mászók merjenek nekikezdeni, viszont becsülöm azokat és köszönöm neki akik neki belefognak. és jó szórakozást. (Helyesen írni azóta se tanultam meg.) Sszóval:

Vége lett a nyári tripeknek, túl vagyunk az utolsó nyári estéken, hajnalokon, kezdődik a suli. Igen még mindig a gimi..., de már talán az utolsó év. végre. talán. Legalább Tomival együtt toljuk az érettségit. Sajnos egy jó darabig nem lesz lehetőségem trippen törni a fejem, mert a tavalyi év Dánia miatt vizsgák sorozata vár rám. Az alagút végén viszont ott a fény, az őszi szünet! A kérdés csak hogy milyen hosszú lesz, mennyit lehet még hozzádobni, kivel és hova. Első nap a suliban megtudjuk, hogy 16 nap lesz az ősziszünet (nekünk), úgyhogy megéri nagyban gondolkodni! Sajnos az is kiderül, hogy a már egyetemista Nándinknak nem akkor lesz a szünete...

Még 1.5 hónapunk van. 4 úticél motoszkál a fantáziánkban:

• 16 nap Petrohrad. Cseh boulderezés hangulatos faházas szállással, 1,5 literes sörökkel.
• 16 nap Frankenyura. Még sosem voltunk, nagyon kikéne próbálni már a német paradicsomot. Lesz Isti is. Lidl is Obstriegellel.
• 16 nap Fontainebleau. Legjobb mászóhely. Barnával, mandulás croissantal.
• 16 nap Misja Pec. végtelen számú gyönyörű cseppköves út, iszonyat narancsssárga sziklán. Csövezéssel.

A lehetőségek tehát megvannak, mi is megvagyunk Tomival. A többit a sorsra bízzuk. Telik Múlik az idő már kevesebb, mint egy hónap van a trippig. És ekkor megjelenik a képbe egy hihetetlen combo: BalázsVera egy egészen hasonló elképzeléssel mint az én kedvenc úticélom: misja-ceredo-misja. Elkelt! wooo tyyy. Innentől elkezdődik a napok számlálása. Szerencsére jó gyorsan haladunk! Végtelen motiváltak vagyunk: Tomi tolja ezerrel a 7-3 azásokat és megköti élete üzletét: vesz egy Beastmakert, valamint megnyeri a BiG Names' Big Game-t; én is húzockodok és fingerboardon durrantgatom magam ezerrel!

2 hét van már csak! Sajnos a túl nagy pszikkadságban megfájdul a vállam. Most mi a picsa lesz! Nem bukhatom be a trippet Az őszi szünet az utolsó lehetőség a térd műtétem előtt, meg hát jön a tél is. Szerencsére gyorsan javul a vállam a gyógytornának köszönhetően. Egy héttel a trip előtt már tudok újra mászogatni. Highsessioning 7C+ falon, Ujjerő és eljön az utolsó BC. Itt Balázs elmondja mi lesz. -Péntek délutántól csapatás lesz! Persze csak késő esti + TESCOs indulás lesz belőle, de kit érdekel úton vagyunk!! Uazazz! Ennyi! Khirááály!! Khurva jóóó!

Sebesen robogunk DNYnak! Sajnos a kihagyás miatt 3 éve jártam utoljára Misján. Várom az újabb találkozást, hello! Szépen lassan elszenderedek a sok úti kajától és csak Ospon ébredek fel 2-3 körül. Tomival kipakoljuk a cumókat, még egy-egy csáBalázscsáVera feles aztán hádrepüljön a fel út. Ez alatt felébreszt Misja hűvös lehelete, már-már nightsessionön gondolkozunk, de végül még is megtalálnak az álom manók.

Csodálatosan kék égre ébredünk, mintha felhők nem is léteznének. Kis meghatódás után felcuccolunk a Samsara alá, ahol éppen Feri bandája ébredezik. Császtok! Motiváció hiánytalanságában nem vagyok egyedül, kevéske reggeli után mindenki neki lát mászni. Nagyon szép melegítő úttal kezdődik a trip, Tomi után én is kitolom. Ekkora már Balázsék is megérkeznek, (akik oldalast vacsiztak és ágyikóban aludtak), valamint a napot is meghozzák magukkal ami 35 fokkal jár. Ezt csöppet sem bánjuk, főként Kulacs nem, aki így joggal lehet alsógatyában, ugye. Vera két Minulet próbája között én is belepróbálok, Balázs tolja a bétát, de beleseggelek. Még szokni kell. Mászások között lekváros kenyérrel pótoljuk amit az út leszopott rólunk. Egyik lekis kenyér úgy beütött, hogy megjön a kedvem a Hugohoz. Csá Hugo! Jó híre beigazolódik, de össze kell kapnom magam ha megakarom mászni. Majd jó lesz!

Tominak szerintem még jobban bebaszott a lekváros kenyér, mert Kaj ti je deklicézik egyet. Azt hiszem nem sértődik meg ha azt mondom kicsit darabos volt az átmozgás, de meg ltt végül az összes mozdulat. Project midnenkinek akad, Balázs Pikk Dáma próbáját föntről sikerül szemmel lekövetnem. Vimeo. HD.Ferinek meg középen felmenni a Projectje.

Mászásnál csúszik az időérzék, el is jön hamar az este. Amit nem is bánunk, le is szedáltuk magunkat, van még egy pár napunk és talán vacsi mellé jól szól a lant. -Hát Tomi nem döntöttünk rosszul Misjával, még 15 ilyen mászónap. nem köszönöm. Jöhet az a holnap!

Minden nap más gyöngyszemen melegítünk, majd még mielőtt a nap leokádná a projectjeinket rájuk dobunk párat. Majd jön a napozós élvezkedős mászás. A keményebbnek az A és C szektor fenevadjai. Nem ritka, hogy csak a Balázs kockás hátát látjuk a középső 8W-kben. Feriék utolsó estéjén Koper a terv, de előtte még elparázslik shiva avagy bence ajándéka, ami szerintem nem csak az én leutamat nehezítette meg. A Le út 8c végére én már csak fényeket látok, fókuszálni már csak a koperi lidl féynes csokijaira vagy a problemekre tudok a városban. Projectek minden irányban. Legjobb alakú fa erre, legjobb alakú ház arra, amig a szemem ellát. Remélem senkinek se fáj, hogy másztunk egy végtelen jót a rózsaszín falán. Eljön a késő. Végül én sorsolódok ki a legjózanabbnak a hazavezetésre. Nice.

Másnap egy pihinapot terveztünk Tomival, de én nem tudok ellenállni Bence JSFK megmászása után. Jankával a 9a-n melegítünk ami a világ egyik legnehezebb 6c-je. Állítólag. Majd Feri aki éppen egy fatövében elterülve készíti magát egy konyakozásra, rábeszél egy Hugo próbára. ááá dehát szinte már süti a nap, pont ma? áá Feri... miért is ne már indulok is neki.

  

 Érzem a csít. Átveretek a kunszton, ami eléggé leszed és még ott az a leszedálós rész. Már alig tart a kezem. Még csinálok pár mozdulatot, még mindig nem esek le, még mindig nem, de... nincs de és most jön a beleállós kereszt  mozdulat ejj már van baj, de még tart áh baszki benne vagyok a pihibe. Uazazzzzz!!! Köszi Feri, köszi Tomi. A végét már átveretem kisebb nagyobb izgalmakkal és stand. Jeee. 3 év után első 7a+nál nehezebb utam. Ezután Janka Gorenjskizik egyet, aztán kettőt és akasztja ő is a standot! Zsííír! Úgy látszik Bence megindította a megmászós áradatot. Tomival a Hobitól jövünk vissza fele, amikor mordulásokat hallunk a magunk fölül. Gergőt pillantjuk meg a Flashdanceben. Látszik rajta, hogy már ereje bőven a pirosban van és még odébb a pihi, de se baj Tomival elkezdünk telitorokból üvölteni neki. Az ember egyre nagyobbakat küzd fogásról fogásra és uazzmi a fassz ott van a pihiben, bár úgy kivan, hogy onnan is majd lever, de aztán muegmhássza ő is!!! Respect! Nem volt rossz nap, de sajnos Feriék lépnek. Így Tomival ketten maradunk, de így is megvan a hangulata Misjának. Egy nagy adag sültkolbászos pirítós után, ezüstös holdfénnyel takarózva elalszunk, hogy Tomi szülinapján felébredjünk!!!

Balázsék Uazazz tortával köszöntik Tomit, de tej tartalma miatt, inkább engem meg Balázst. csokis kekszes csokis torta öáhhh. január 4.-én lesz szülinapom Vera! Sajnos Tominak nem sikerült Kajtijedeklicával meg ajándékoznia magát, de egy fergetegeset ünnepeltünk a Vikiburgerban!

Másnap már érettebb Tomi simán letolta a kajtijedeklicét és még levezetésnek a Blood, Sugar Sex, Magicet. Vera meg rámotiválódott Flash dancere by Radír, amit ő pár próbából összerakott. Nem nagyon értem Vera erejét, merthát ő lány, de az mindegy!! Nice!

A második hét elejére bebaszott az idő, úgyhogy mi is Xaxid Hostelba kénszerűltünk így lemaradva a teliholdas kintalvásról. Eső miatt pihinapot tartottunk, aminek progjamja tele volt fekvős dolgokkal, meg egy kis vásárolgatással, meg iszogatássa, meg pöffentéssel. Hát volt baj! Eljő a másnap és még mindig esik, de Lengyel barátaink rábeszélnek egy mászásra. Én még nem nagyon értem, hogy lesz ebből valami, de hát toljuk. kiszállni már elég nehéz a kocsiból. Mindegy elindulunk, a felút is be is melegít, de innentől már szerintem csak hidegebbek lesznek az ujjaim. számomra esélytelen a mászás. Azért megpróbálkozok egy birkózóval, de minden végtagom szarráfagy és feladom. Inkább szurkolásba invesztálom az energiámat, mert a BalázsTomi még ebben hidegben is kőkemények. Balázs letolja a WhitePowert. Tomi meg hajszálnyira esik le egy b/b+ megmászásból. próbából.

Sajnos már nem 15 nap van hátra és az a kevés is gyorsan fogy, mert hamarabb haza kell jönnünk. Így Ceredo is elfog maradni, amit nem is bánok, mert Misja engem maximálisan kielégít. Csak ne telnének ilyen gyorsan a napok. Másnapra nagyon esős időt mondanak, úgyhogy eljön az utolsó nap. Most kell meg mászni minden projectet. Én az Iglut szeretném már megmászni, benne van már pár próbám, de nem tűnik még így se könnyebbnek. A mozdulatok lazák, de elég sok van belőlük! Egy nagyon szép teljesen felmenő úttal melegítünk rá, most jártam először Misja tetején. Uezzz már érzés. Jöhetnek a mai próbák az Iglura elsőre sajnos nem akad be, jöhet a kövi, most se, jön az utolsó próba. Elérek a kunszthoz. Megy a sarok. csipi. perkó, dupla. oldalsós. belép és még mindig tart!! fel a rejbire. Innen már meg kell hogy legyen, de a csipit nem jól kapom el és már zuhanok is bele. neeee. Kurvaaaa. Mindegy kiszerelek. Majd máskor. Nagyon elmegy a kedvem, a maradék utakban már csak szenvedek. Haza akarok menni! Ám végül úgy döntünk ha esik, ha fúj még megpróbáljuk még a holnapot! Utolsó este jó hangulatban telik. Dusan talán mostmár engem sem utál, de igyekszünk korán lefeküdni, mert holnap pakolás meg minden.

Balázzsal melegítek, majd Tomival belenézünk Teta Liza tetejében. Ő lazán leküldi. Nekem sajnos csak darabokban megy, de szép kis út megérte. Rövid mászónapot tervezünk mára. Még egy-egy út aztán BP. Minuletben bent vannak a köztesek már, majdnem neki megyek búcsú útnak, amikor felötlik bennem háta valaki berakta az iglut. véletlenül. lemegyek megnézem. Alig hiszem el amikor meglátom a közteseket benne! uazazz újabb esély.Tomi még próbál egyet egy rövidke,de annál mokkóbb 8bre. Majd belemegyek az Igluba. Érzem mekkora esélyt kaptam és mekkora véletlen. Plussz egy nap, valaki beszerelte, megmászós idő. Túl nem illene bele a sztoriba, ha ne másznám meg, úgyhogy nyugodtan belemegyek. Szinte nullán érek a kunszthoz. Lazán mennek mozdulatok. Meg van a rejbi. jó lesz!! nyúlok a csipere, de ebben a pillanatban eljön a sarkam, majd a másik lábam is a csipinek csak szélét sikerült elkapnom. Próbálom visszabaszni a lábam. De érzem, hogy kezeim már csak egy végig gondolásnyira tartanak, ebből már nem lehet semmit se húzni... hát ez még se az a sztori...nem értem, hogy lehet hogy nem másztam meg. ez csalás... de Veráék rábeszélnek még egy próbára. Nem rossz ötlet, hiszen mesze ez volt a legjobb a próbám. Tomi tol előtte még egyet a 8b-jére. Megfogadjuk, hogy mindketten megmászással zárjuk a tripet. Neki indul eljut a pihig. Innen egy 3-4 mozdulatos boulder van. De hát azok olyan 3-4 mozdulat... rámegy. 1-2-3 és az utolsó mozdulatból leesik. Alig hisszük el, de hát ez van. Kiszereli az utat és most én jövök utolsó út, utolsó lehetőség. Felmászok az áthajlásig ott leülök még felveszem kesztyűt. Nézem a tájat, az autókat a viadukton, a gyülekező felhőket, zöld mindenséget, a narancssárga orbitális áthajlásokat és azon tűnődök milyen király időt töltöttünk itt az utóbbi másfél hétben. Mondok még ezért egy köszönetet Misjának. Aztán ledobom Tominak a kesztyűt a pelyhet és indulok. Szerencsére nem érzem az előző próbát és az ujjaim is melegebbek, de még is sokkal darabosabb a mozgásom már az út elején. Hirtelen nagyon nagy nyomás ül minden testrészemre. Már nem érzem, hogy "úgyis sikerülnie kell, túl nem illenebele a sztoriba" dolgot. Szürkül felettem az idő, de ez nem az út ahol megállhatok egy pillanatra is tétovázni. Menni kell, különben vége. A lenti alsós vizes volt és csak a bal kezemet tudtam már utána ziázni. Tomi minden egyes lépést és fogást külön külön mond, ami éppen jön. Még ha darabosan is de pörögnek a mozdulatok Tomi bétájának ritmusára. Eljutok a kunsztig. A nyomás sokszorozódik érzem, hogy elkezd szemerkélni az eső. Megtorpanok egy picit, ez alatt sokat durranok. Majd egyszer csak 19 évem alatt összegyűjtött motiváció mind belém szál. Elfelejtek durrani hirtelen, elszáll a nyomás, mintha talán még a nap is kisütött volna (nem) és a mozgásom sokkal könnyedébb lesz. Rácsapok a rejbire. Tart! A csipire. És jöhet az óriási oldalsós!!! Igen! uazazzzzz mi a picsa!!! alig hiszem el!! kicsit lefáraszt az örömködés és alig jutok fel a nagy lukig, de   tudom, hogy ezt  már nem engedem el. Meg érkezek a nagy lukba, ahova érkeztem meg három éve is a Flash Danceből! Akkor is hihetetlen küzdés hozott fel és most is és hasonlóan meg vagyok hatva. Röhögök és sírok szinte egyszerre!!! sikerült!!! Nagyon örülök, hogy maradtunk még egy napot és nem kedvtelenül mentem haza és örülök hogy sikerült végre belekerülnöm Feri Füzetébe! Hihetetlen trip, a kedvenc a mászóhelyemen. Nagyon jó kis bandával. Tomikával már sok trippen megfordultunk együtt, de BalázsVera combóban most csalódhattam pozitívan először. Jó volt látni, milyen ügyesen mászik Vera és milyen motiváltan biztatja a Balázs. Azt hiszem kihoztuk a maxot ebből az őszi szünetből. Még ilyet!!!