2012. október 10., szerda

Projekt Ú


Project Ú

Már azthitték vége!? anek.a azt kész, mi? Ehhez még lesz egy két szavunk. A jól sikerült Big Names Big Game után a hétcépluszos srácaimmal közösen eldöntöttük, hogy nem hagyjuk meghalni a blogot. Emígy indult meg az Újraélesztési Projekt; metodikája egyszerű, új bejegyzéseket fogunk írni, ti meg elolvasni fogjátok. Ráadásul rohadt izgalmas is lesz! Na gyerünk:

Fater, ez önmagában még nem mond eleget, de ha mellétesszük: papszli, ott már valami gyanús, hogy itt egy Hirschwand-Königshöhle kombinációrol lesz szó valamint egy kész párossal való első közös tripélményünkről…


Tény, ami tény bemotiváltak minket, hogy meglátogassuk a helyeiket. Így indultunk meg szombat hajnalban fél ötös keléssel (persze, hogy megcsúsztunk…) Farkassal, Palotással, Ízerrel, Zsigmonddal és céklából. Hogy szűkölködnünk se kelljen és Bálint sminkcucca meg hajvasalója is elférjen vittük hát a cigányfutót is, biztos, ami biztos.


 Ha 10 körül nem is de valamikor csak megérkeztünk. A tipikus parkolóban a jó idő folytán először mi mutattunk Petivel Bálintéknak egy kis ízelítőt; a lassúságunkból.


 Majd ők vezettek minket be a szentélyükbe, ahol már vártak az általuk előmelegített hétcék. Melegítésre időt nem fecsérelve indult meg a session. -Na de két napon hova melegítsek, faszom- jött a válasz very hamar.

Első stédzsünk egy remek kis 7A lett, ami elütött a hely stílusától. Tominak nem meglepően flash sikerült – mint oly sok minden, ezen és a korábbbi túrái folyamán is, úgyhogy ezt többször nem is részletezem, tekintsük az ő megmászásait mind flesnek. Mi Petivel azért szoptunk rajta, de végül beadta a derekát. Sőt Peti megmászását még a fényképező is rögzítette.




Eközben Bálint és Árpi már elkezdték masszírozni múltkori projekjüket, mégpedig a Die Schöne nevű 7C traverzt. A dolog úgy esett, hogy a motivált srácoknak sikerült, még akkor is ha a topfogásról eldurrantságukban majdhogynem lepottyantak. Fej és hangeffektjeik fantasztikus látványban részesítettek, minket spotolókat.



Das Ding. Ismerős lehet párak számára a név, már ha valaki olvassa a konkurens blogot. Kerényi Barna csak így nyilatkozik róla:
Das DingHirschwändeLog-book, No score bassza meg az ÍizerBálint!
Remekbe szabott kis boulder ez, el is indultunk a keresésére. Hamar sikerült is abszolválni az 'állóstartját', az ülőstarttal azonban kétségek merültek fel, ezért döntöttünk Tomival a belőle jobbra induló 8A mellett. Na ez nekem tetszett eléggé, elég DÁ-jesd mozdulatokon kellett veretni. Már-már kezdtem megérezni a megmászást, de mégse. Talán egyszer!





 Bálint az újonnan felfedezett Das Ding állóstartból indult tovább a nyaktörő 7C extension felé. Ez a próbája hangeffektjeit nem ( mer’ azok sokkaldurvábbak voltak), de a hangulatot méltón bemutatja:

http://www.youtube.com/watch?v=n50F18bTzEU

Lefőződésünk után eltévedve indultunk le egy másik szektorhoz, már fejlámpával. De no problémó, a túra mottója amúgy is az úttévesztés volt. A nagyobbra sikerült túra után már csak Árpi és Bálint mentek mászni, mi nekiláttunk a végeláthatatlan (gettó főzővel) tésztakészítésnek, ami persze végeredményben elég fincsa lett. Zsígzerék pénteken hajnalig sütve főzve előre elkészítették a hétvégi menüt. Étrendjükből a magnézium pezsik, gigantikus aminosavtabik sem maradhattak ki. Csak úgy regeneráció gyanánt, nyújtás helyett,

Az este a tervek ellenére a parkolóban telt, stílusa cigányra volt véve, kiváltképp a mobilból lágyan pulzáló népzene végett. A leggizdább alvóhely különdíja ezeste engem illetett: a cigányfutó, a belepasszoló két V12 paddel kibélelvve, ponyvával a tetején – tökéletesen komfortosnak bizonyult! Jó éjszakát!



Vasárnap. Terítéken Königshöhle. Nem gyors, de összepakolás. Néha csöpörgő eső, de mindenki full szike. Mielőtt valóban elindulnánk még megnézünk egy közeli vízesést, egyből ki is próbálom az új állványt egy két próbálkozásra…



Bálint aztán kitalál egy jóféle bouldert az egyik vizes reibungos falrészen. Először még csak nevetünk, ahogy bakancsában maximálisan precíztelenül csúszik vissza, aztán már mi is pszihedelikbe küldjük vele. FA sorrend a következő: PetiNándiÁrpiTomi. Mindenkinek más béta adja ki. Na de mi van Bálintal???? Hihetetlen, de sehogy sem adja neki. Amikor már teljesen elmúl a remény és emberünk kezdené feladni, látván esély vajmikevés, jön egy arabszerű MILF!!!. No ez úgy bemotiválja a sprotnit, hogy nevetve szalad fel mellénk. Minden fejben dől el.

Eltévedés útközben. Megesik. De annál boldogabb az érkezés :)
No ím a hely:




Huhh...Körbemutatnak a srácok. Sokkal szebb látvány ez, mint a TF nyáron. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Faszom, hova melegítsek két napon, kezdetét veszi a muri. Néhány gyönyörű könnyebb probléma után első közös sessionunk egy remekbe szabott 7B+-hoz vezet. Az út múltja, hogy Kerényi Barna could have cheasily flashed it! Megmászási kommentje mindössze a következő: FUCKING CHEAZY for me now!!!





Többnyire hasonló bétával ostromoljuk a bouldert, mindenki közel van, de valahogy mégis senki, precíz kis boulder ez. Az előző mondat alól kivétel Tomi hamar, néhány próbából lecsapatja. Ezt nem hagyhatom, követem a topig. Most a srácokon a stressz full psziheden küldik és hamarosan Bálint zongorászujjai is megakadnak. Peti érzi, hogy rajta a sor elindul hát. Stabilan halad, de igen hamar kiesik, mert a boulder van vagy 2 mozdulat. Látom az arcán, hogy valami megpattan benne, arca eltorzul. Hirtelen felvágja az ereit! Hádemicsinálsz?
Az amigo további próbálkozásairól meséljenek a képek...



Amúgy aztán megmászta Árpi is szóval team ascent volt!

Meg kell jegyezni azt is, egész nap esegetett az eső. Ennek ellenére szinte tökéletes védelmet nyújtott a barlang, egy ideig. Eljött a végítélet. A szélgépet hirtelen felkapcsolták az eső beindult és a pár perces vihar leforgása alatt gyakorlatilag minden elázott. A szituáció, annyira abszurd volt, hogy nevettünk.
Egy áthajló világklasszis 6C+ maradt csak szárazon, háde-dájeeesd.  Azt küldtük, majd hogy-hogyhogynem kiszáradt két számunkra kedves 7B is. Az elsőn remek sessionben végigmentünk, majd megpróbáltam csak karból is megcsinálni. Ezutóbbi nem sikerült, de legalább azóta izomlázas vagyok.

Elkövetkezett számomra és azt hiszem Peti számára is a vég. Hideg ujjak, leheletnyi bőr. Az utolsó legények a gáton még egy utolsó harcba indultak. Az ’Einmal und nie wieder’ 7B volt a kiszemelt. Büszke út. Mindhármuknak sikerült, kiemelni pedig Árpit kell, akinek ez élete első second gioija!!! Már 7B.




Jól sikerült hétvége lett ez, a hazaúton már egészen összemelegedtünk, egy-két fincsibb sztorival csemegéztünk, Bábolnán természetesen bekajáltunk, majd szép nyugodtan mély álomban elaludtunk és a hétvégéről álmodtunk…

A hétvégén két dolgot szűrtem le; hogy Árpi meg Ízer ki van baszva.

1 megjegyzés:

gábor írta...

nagyon állatok a képek!
meg a bejegyzés se rossz :)