Amióta Barnával hazatértünk az olasz-svájci három hetes utazásból, méretes lyuk tátong bennem. Várnám, hogy szikláról sziklára járjam a tájat és rengeteg tapasztalatot szerezzek. De ez egyelőre álomkép... Azóta sajnos nem sokat sikerült mászni, készülődni kellett, legalábbis tettetni, a nagy útra, pedig kíváncsi lennék mit tudnék kihozni magamból. Augusztus hat óta pedig Dániában vagyunk furcsa életkörülményekben.
Úgy élünk itt, mint egy iskolai táborban, persze nem magyar kivitelezésben. Sokféle dánnal és dán gyarmattal szerte az országból. Néhány szlovák lánnyal, egy kis rakat magyarral és egy lett lánnyal. Én ennél ugyan színesebb társaságra számítottam, de nincs okom panaszra.
A tanítás, bár annyira nem illik rá ez szó, nagyon jó ritmusú. Egy nap általában két óránk van, változóan, nagyjából 100-135 percesek. Az első hónapra ütős tantárgylista alakult: foci edzés, absztrakt festészet, egy ultimate nevű állítólag híres frizbijáték és egy lazító jóga. Mivel ez az időszak lecsengett bátran állítom nagyon élvezetes és hasznos dolgokat csináltunk.
A kemény oktatáson kívül is igyekeznek érdekessé tenni az életünket, úgy tűnik ahány koronát kapnak ránk abból megpróbálják a legtöbbet kihozni, így sokszor meglepnek minket valamivel. De a fő energia a tanárok igyekezetéből, nem a pénzből fakad.
Kicsit bárgyúnak érezvén ezt a sarkos leírást az iskolánkról utolsóként az étel említeném meg. A rák, lazac és megannyi hal, a saláta, feta és jó néhány sajt sokáig nem hagyta nyugodni az ízlelőbimbóim. Kezdetekben nem bírtam betelni vele, ma már egy kissé egyhangúnak érzem a vacsorát kivéve, amikor meleg ételt kapunk.
A sziklákat illetőleg Dániáról elmond valamit, hogy az ország legmagasabb pontja 170 méter és a dánok által előszeretett Sky Mountain 147 méterével még dombnak sem számít, nem, hogy hegynek. Így ők a Gellért-hegyhez képest még többet csaltak. Így hát teremmászásra van lehetőség, és ebből a szempontból különösen szerencsés vagyok: én. Mivel a 9 kilométerre fekvő Ribe nevű városban magyarországi és dániai viszonylatban is jó boulderfal van összetákolva.
Mindennel szerencsém volt, a fél éves bérlet mindössze 18000 forint, nemúgy, mint bárhol Pesten egy nem mellesleg szarabb teremért, ahova egy hónapra ha vehetsz több, mint a fele árért. A mászóklub arcai is jófejek és segítőkészek, a fogások ultrák és a raktárból felhozott készleteket lehet a falra pakolni. Nagyon motivált is vagyok a mászáson mindössze az egészségi állapotom korlátoz egy hónapja, mert sajnos a bal mutatóujjam túlterheltem, és habár alig fáj valahogy nem apad le és nem múlik el a probléma. Az orvos semmi használhatót nem tudott mondani, így magamra vagyok utalva, de az internetes források is végesek, nem tudom pontosan mit tegyek. Az egy amit remélhetek, hogy nem az önhibámból nem gyógyul meg az ujjam.
Ha bárki tud esetleg segíteni a kérdésben hogy segít-e a mozgatás masszírozás ha nem fáj, vagy inkább egy sínezés lenne a nyerő? (köszi)
Dándi
3 megjegyzés:
nem tudom miért nem válaszolnak a kedves hozzáértők, mindegy akkor leírom amit én gondolok.
Nándi annyi szünetet tarts amennyibe még nem szakad ketté a szíved. Ha bírod két hónap ha bírod fél év. Igazából érezni fogod, terheld finoman a szünetek után.
Ez CSAK egy jelzés. A testednek egy rezgése amire figyelned kell és válaszolnod. Én vagy a szünetet javasolom, vagy a nagyon lájti mászást, de mindketten tudjuk egy fiatal számára nincs ilyen hogy lájti... érted mire gondolok.
Ez lehet akár egy mikrosérülés, részleges gyűrűszakadás, vagy keresztszalag, izületi tok repedés, vagy gyulladás, esetleg törés, bár azt nem hiszem. Mindenesetre bármi is történt, valószínűleg, ha nem mászás közben történt hirtelen a sérülés, hanem fokozatosan jött, akkor ez a túlterhelésnek a jele. Nekem a doki msot azt mondta, igazából iylen későn már nem lehet tutira megállapítani, történhetett részleges gyűrű szakadás, vagy izületi tok "repedés". Azt mondta bármelyik is van, ha kizárod a teljes szakadást, már pedig az nagyon látszik az ujjon, akkor csak az idő tudja meggyógyítani.
Valami ilyesmi most az én mentsváram is.
Minden jót dániában dándi ;)
nagyon szépen köszönöm a választ - természetesen addig nem mászom amíg el nem múlik a dagadás, fájdalom! sajnos egyelőre nem. csak annyi a fura hogy alig fáj és mégse jó...
viszont továbbra is kérdés mennyire kössem össze egy másikkal és mennyire masszírozzam, mozgassam!?
köszi: dándi
még annyi hogy a masszírozós gyűrű tényleg csodákra képes. szóval azt mindenképpen nyomd, én napi háromszor tolom minimum. ha sérülés van akkor 5-6 per nap
Megjegyzés küldése