2009. április 27., hétfő

Switzerland - Bring the Ruckus

Zoli világraszóló ötlete volt ez a kis túra, amit már időtlen idők óta belőttünk. Április kilencedikén indulhattunk el, kisebb- nagyobb viszontagságok után. A bérelt busszal csak délután kettőkor tudtuk elhagyni Budapestet, de elindultunk, végre, majdnem két hét szabadság! A trip résztvevői: Komjáti Zoltán, Cser Máté, Szíjártó Edina, Fekete Ákos, Kerényi Barna, Palotás Péter és jómagam. Valamint egy Százhalombattai delegáció Krisszel, Barnival, Palival és Viktorral. Az utóbbiak csak Csütörtökig maradtak. Let's...:



Az út körül-belül 12 óra lehetett, nem volt egy nagy szenvedés. Hajnalban érkeztünk a Cresciano-i kempingbe. Ezt az éjszakát nem is fizettük ki. Én Petivel a kocsiban aludtam, ami közepesen volt kényelmes, de azért megtette. Péntek reggel az első egy kis körbenézés volt. Gyönyörű. Hegyek, vízesések, sziklák mindenhol. Egy kis pakolás, készülődés és irány a "boulder craag". Zoli kalauzolt minket, mivel ő már járt itt. Az út egy gyönyörű szerpentinen vitt fel. Megálltunk a parkolóban, vagy más szemszögből a csövelőhelyen. Tíz perc séta fel a hegynek, "egy fél Misja", és meg is érkeztünk a hármas szektorba. Szép utakon melegítettünk 5-6b fokozatig. Majd elindultunk végig az ösvényen át a sok szektoron. Amelyik tömb megfogott, ott megálltunk, mászogattunk. A legszebb út talán a Never ending story volt 6b+-ért amit egyikőnk sem tudott megmászni. Sötétedéskor elindultunk lefelé, majd a kempingben termettünk. Vacsora. Beszélgetés. Alvás.

A képen Peti mellett lévő út a Never ending story, fogások nélkül



Szombaton úgy döntöttünk a Dream time szektorba megyünk, ami kissé külön van a többitől. Természtesen battafeelingekkel együtt. Megpróbáltuk megkeresni a híres 8c-t (ami ma már a kalauzban is "csak" 8b+/8c), de nem találtuk meg. Legközelebb. Másztunk néhány nehezebb utat 7A-ig, de a Yuri Gagarin nevű 7B+-t nem sikerült magunkkal hozni. Az este hasonlóan telt, annyi különbséggel, hogy már kicsit többet kenegettük a kezeinket. Már csak egy mászónap és utána pihenő.

Street parade - 7a

Vasárnap áttértünk a Crescianoi parkolóba, az összes cuccunk társaságában. Úgy határoztam csak a kiszemelt vadra koncentrálok, ami egy gyönyörű traverz, egy nagyon nehéz mozdulattal 7A+-ért. Ezt Zolinak már Pénteken sikerült abszolválnia, a boulder már csak rám várt meg persze Mátéra. Aznap nagyon jó volt a hangulat, Mátéról egy remek képsorozat is készült, de a traverz egyelőre nem adta meg magát. Átmentünk négyen egy szépnek tűnő kristályos boulderhez, ezalatt én rápihentem testben és fejben az ellenségemre. Szerencsére az Istenek nem hagytak el és még aznap kimászhattam arra a nem apró tömbre. Ennek a megmászásnak örültem a legjobban az egész túra során. Nemsokára elindultunk lefelé. Peti, Barna és Ákos maradtak ott egy kis esti boulderezésre a szarvasokkal. jó későn értek le hozzánk, mert eltévedtek, de legalább Peti kitolt este egy szép 7A-t.

La traversa del letamaio kunsztmozdulatai felé

Hétfő, pihenő. Ez a nap remekül telt, egész nap csak bronzultunk a parkolóban. Fociztunk, beszélgettünk, Máté remek ötletére lementünk a folyóhoz. Én szép köveket kerestem itthonra, a többiek vizeztek. Igazi strand hangulat volt. Megnéztük továbbá a Dream Time-ot, hát emberek ez a beszálló nagyon emberes! Este étek, Aminoerg és Sudo krém.

Kedden Chironicoba indultunk a kék piros utánunk futóval egyből fel a hegyre a hívogató boulderek közé. E nap korán szétszakadt a társaság, pontosabban én és Zoli szakadtunk le. Edina ezt úgy fogalmazta meg, be volt sózva a seggünk. Sokat másztunk aznap, megéreztük a fejlődés szelét. A többiek is keményen csapták, Barna és Ákos megmászta a Quasimodo-t 7B+-ért. Éjszakára átmentünk a Gottardo kempingbe és a Wc előtt Kriszékkel főztünk. Megbeszéltük merre megyünk holnap majd lefeküdtünk.
Quasimodo


Szerda
. A növekvő teljesítmény érezhető. Ma beakadt néhány nehezebb, szép út. Köztük is a Tomahawk, ami egy speciális boulder és a Border Line, ami Dave Graham ugrása(?). Ezt végül nem derítettük ki. A nap végén Zoli irányításával elsétáltunk a kiszemelt projektjéhez, a Vitruvian Man nevű majdnem plafon áthajlású boulderhez. Zoli még aznap belenézett, én inkább hagytam a bőrömet regenerálódni.


Megérkezett a nem várt eső, ami már Szerdán is belógatta a lábát.
A Csütörtökünk így hát egy kényszerpihenőbe torkollott. Ennyi esőt egy nap alatt még nem láttam. A vízesések sokszorosukra duzzadtak, a levegő nagyon lehűlt. De nincs szomorkodás, pihenünk és bízunk abban a tényben, hogy a gránit gyorsan szárad.



Óriási szerencsénkre így alakult. Pénteken már gond nélkül tudtunk teljesíteni, igaz csak délután. Együtt melegítettünk be majd Zolival elnéztünk a Vitruvian Man felé. Zoli nagyon precízen és egy hirtelen pillanatban gyorsan megcsinálta. Mikor itt végeztünk visszamentünk a többiekhez, akik a HIV 7A+ útban mozogtak. Nagyon jó napot zártunk, talán a legjobb megmászásainkkal és ezzel ellentétes bőrrel - persze mindenki bőre más, de a magam részéről mindenképp.
Talán ezen az éjszakán került elő egy kis - jó, sváci - pálinka és egyéb finomságok. Kellemesen éreztük magunkat, későn , és megviselten feküdtünk le.

Szombaton továbbmentünk újat látni. A többiek sokat másztak köztük egy nagyon szép 7B+ highball-t próbálgattak, amihez sajnos nem jöttünk vissza - de tervezgettük. Sötétedésig másztunk három darab 7A-n. Zoli és Barna bokája kicsit vérzett de ennek ellensúlyozására Gézától megkaptuk a világ legfinomabb katonáit. Hazafelé bepillantottunk egy olyan helyi focimeccsre, ahol a parkolóban nem állt egyetlen "egyszerű" autó sem. Aki megteheti.


Vasárnap az utolsó előtti nap, sorban a harmadik mászónap egyben. Reggel kocsival mentünk el a boltba ami épp sziesztát tartott, vagyis néhány órácskára bezárt. Ezt az időt a folyóban elhelyezkedő gombócokon való ugrálással töltöttünk el. Iszonyú jó volt. Zoli projektjére a La Grotte Del Soupris-ra gondolva elhatároztam, ma nincs mászás. Persze ismerem magamat és ez nem sikerült aminek utólag örülök, mert Hétfőn esett az eső, így egy nappal korábban jöttünk haza. Vasárnap is sötétedésig másztunk, fejlámpával, a Made in Norwayt, ami egy szép áthajló gránitlap, oldalsós peremekkel tagolva.


Hétfő reggel nagy esőre, és egy óriás Germánra, karddal - ébredtünk. Az utóbbi kardos Máté kinnt hagyott székében ült, majd kardcsapásokkal vágva az erdőt indult gittelni. Nem voltunk szomorúak, mert így is óriási mázlink volt az időjárással. Kettőkor tudtunk elindulni, hajnalban értünk haza.

Nagyon jó kis túra volt, sokat lehet ezen a helyen fejlődni - remélem ezt meg is tettük. Mostantól gyűjtöm a pénzt, hogy minél többet mászhassak, mert a szezon elindult!

Elő a kötelekkel!

3 megjegyzés:

Edina írta...

milyen unalmas egy beszámoló :D
na jó, valójában nem, csak tömör és géza szuperszónikus képeit nem is tartalmazza, csak az én kisgépes szarjaimat :)
éljen a túra és a túra utáni after party ;) XD

Nándi írta...

tényleg uncsi, de kinek van ahhoz ereje hogy leírjon mindent?

pompás írta...

Én megmásztam a Never ending story-t utánatok 2nappalde megvan és nekifutós beszállás ott nem csííít