48 nap, 2 magyar sportoló és még sok sok magyar sportoló köztük főként Barna Kerenyi és 3 helyszín! Zillertal (Ausztria), Magic Wood (Svájc) és Céüse (Franciaország) -BEN voltunk megtalálhatóak és sokan meg is találtak, boulder klubos kemény faszúak, nyíregyházi zsiványok, Balint Izer city beliek, barátnők, határon odébb élők de magyar csáveszek, nem magyarok, zen küldöttje és családtagok. Szinte mindenki.
Ez az egész Július 8.-án este vette kezdetét és Augusztus 26.-án (bocs Bálint, de ebbe a dátumozásba nem vagyok jó) délbe zárult le, vége lett, jó volt és JÖVŐRE IS LESZ (vagy még előbb)!
Az egész elég nehézkesen indult, mert elég elcseszett időjárás volt Európába...már Görögországot, meg horvát deepwatersolos helyeket néztünk, de aztán végül mentünk az eredeti helyre Zillertalba (bár tudtuk, hogy esős az idő).
4 napot kellett várni míg megtörtük a bűvös 7-es kategóriát, amikor is Ákos egy esős napon a magyarok közkedvelt anyáknapja nevű utat másztaa meg! Aztán Ervin meghozta kis csapatát, Apu is eljött és egész sokan lettünk, aztán mikor újra kettesbe, vagyis nem már hármasba Lillával voltunk akkor úgy döntöttünk átnézünk Svájcba Nándiékhoz. Így is lett.
Ahol aztán zajlott az élet, valamint 7c-k hadát mászták meg ez a négy állófaszú! Aztán ez is lezajlott és visszahordtuk a picsánkat Zillerbe, ahova viszont jött három új kemény arc közülük az egyik szerencsére elég sok ideig rajtunk ragadt!! Ez a három sznob feldobta az életszínvonalunkat és mi is elegánssá váltunk egész jó kajákat kezdtünk el kajálni (a fogyókúrám elrontói).
És most jött meg csak a java egy fehér t3-asba bezsúfolva akik még feljebb baszták az életszínvonalunkat és délebre varázsoltak minket, őőő... Céüse ha mond valamit... Itt aztán be indult a élet, volt itt minden: Graham, realizáció, elkülönülés három foka, spanyol csajok, meg persze napi 400m szint oda-vissza! Bejött itt az élet! Csak egy valami szúrta a szememet, egy papírka: there are some place in a van to rodellar (ahol Marciék vannak) azért még oda elnézni... de hát itt is adta a mászás sok-sok lyuk, sok-sok on sight, sok-sok project nekünk, valamint geci-sok project nem nekünk, bár lehet csak mi élveztük, mert a többiek elmentek hamarabb Mont Blanc hegyet mászni.
Utolsó pár napban lejattoltunk Húánnal, akit azért lehet követni ha a Balanceot keresed, végül nekünk is elérkezett a hazautazás napja, ami hát nem szerénykedek nagyon nehéz volt (mert sok óra) és msot itthon! Túl vagyok első Gerimen is, 48 nap után azt gondoltam majd Füles vagy valamit le sittelek, de hát Teri is alig hihetetlen meleg volt.
u.i.: mi magyarok még versenybe vagyunk az első 9a ért (!) találkoztunk egy gyanúsítottjával, de láttuk, hogy nem tud magyarul, úgyhogy nem adjuk meg neki... Hajrá fiúk!
4 napot kellett várni míg megtörtük a bűvös 7-es kategóriát, amikor is Ákos egy esős napon a magyarok közkedvelt anyáknapja nevű utat másztaa meg! Aztán Ervin meghozta kis csapatát, Apu is eljött és egész sokan lettünk, aztán mikor újra kettesbe, vagyis nem már hármasba Lillával voltunk akkor úgy döntöttünk átnézünk Svájcba Nándiékhoz. Így is lett.
Ahol aztán zajlott az élet, valamint 7c-k hadát mászták meg ez a négy állófaszú! Aztán ez is lezajlott és visszahordtuk a picsánkat Zillerbe, ahova viszont jött három új kemény arc közülük az egyik szerencsére elég sok ideig rajtunk ragadt!! Ez a három sznob feldobta az életszínvonalunkat és mi is elegánssá váltunk egész jó kajákat kezdtünk el kajálni (a fogyókúrám elrontói).
És most jött meg csak a java egy fehér t3-asba bezsúfolva akik még feljebb baszták az életszínvonalunkat és délebre varázsoltak minket, őőő... Céüse ha mond valamit... Itt aztán be indult a élet, volt itt minden: Graham, realizáció, elkülönülés három foka, spanyol csajok, meg persze napi 400m szint oda-vissza! Bejött itt az élet! Csak egy valami szúrta a szememet, egy papírka: there are some place in a van to rodellar (ahol Marciék vannak) azért még oda elnézni... de hát itt is adta a mászás sok-sok lyuk, sok-sok on sight, sok-sok project nekünk, valamint geci-sok project nem nekünk, bár lehet csak mi élveztük, mert a többiek elmentek hamarabb Mont Blanc hegyet mászni.
Utolsó pár napban lejattoltunk Húánnal, akit azért lehet követni ha a Balanceot keresed, végül nekünk is elérkezett a hazautazás napja, ami hát nem szerénykedek nagyon nehéz volt (mert sok óra) és msot itthon! Túl vagyok első Gerimen is, 48 nap után azt gondoltam majd Füles vagy valamit le sittelek, de hát Teri is alig hihetetlen meleg volt.
u.i.: mi magyarok még versenybe vagyunk az első 9a ért (!) találkoztunk egy gyanúsítottjával, de láttuk, hogy nem tud magyarul, úgyhogy nem adjuk meg neki... Hajrá fiúk!
