A fene se gondolta volna, hogy 2 nap és újra Pákozd. Még szerencse hogy előző nap nyomtam egy 7C+ high sessiont Izer, Palotás és Farkas társaságában. No de sebaj, gyakorlatilag sikerült minden projektet leküldenem a falon, ami igencsak meglepett, tekintve, hogy korábban nagyon nehéznek tűntek.
Szinte látom magam, újult erővel fejben és bőrben, mennyivel csízibb lesz. A hétfői elborulás után, tudom, hogy ez lesz a nap - nincs többé hiányzó elem. Az idő tízből kilences, a mínuszpontot is csak a hatalmas szél miatt érdemli ki. Cserébe persze minden csontszáraz, ami mostanában nagy ritkaság, korrigálok: 10/10.
SzájmonBvel (7C+ quality talent) kiegészítve indulunk, érkezünk, melegítünk és kezdi ő is megérteni, amit a bőrről meg a szemcseméretekről vakertunk. Fél tucat könnyebb boulderecske elfogyasztása után pedig eljön az idő. Patkány egy mindenkori projektet vesz kezelésbe, B megpihen kissé, én pedig egymagam indulok neki az epic fightnak.
Beállítom a kamerát, felpattintom a cipőt, persze először a rosszat, és gyakorlatilag első kísérletre elképesztően lazán (5B-nek éreztem!!!) veretem végig az addig a szememben rettenetként élt rettenetest. Hihetetlen. Mi történt? Két nap leforgása alatt valóban Hojerré váltam? Hát igaz volt az a zavaros álom??
Na jó ez csak egy vicc volt. Nincs is esélyem beszállni az elején, a végén melegítek és memorizálom azt. Érdekes egy befejezés ez: technikás, nem nehéz, de sok időt töltesz el benne és a szóbeszédek szerint, ha előröl jön az illető könnyen ledurranhat a csíz végben is.
Let's rock! Egy dolgot megtanultam mostanában, a motiváció mindennél fontosabb. Az hogy át tudom lépni a limitemet, amire mostanában többször is volt példa, csupán azt jelenti, hogy az nem a limit. A szomorú az, hogy erre újra és újra rá kell jönnöm. Mindgame.
Back to the proj. Jól haladok. Mindent letisztázok, elképzelem a jövőt.
Valóság: Egyedül vagyok. Nem csak a falon, hanem a kis téren is. Ritka hangulat ez a piciny Pákozdon,de átérzem a feelingjét. A szél továbbra is süvít és ez egy eméket ébreszt bennem: Ismertem egy embert, aki egész nehezeket tudott mászni, ha egy kicsit fújt a szél, szopó, én amúgy is.
Összeszorítom a fogam. Már a boulder eleje óta magammal tárgyalok: Csak csináld!... A büdös picsába - gondolom a kunszt előtt - hogy van ott ez a sarok - odébbpöckölöm - But WHY?? - egy szempillantással később még megfogom a semmit - Mi a fjeeeesz? - hamar rájövök megérné megfogni fölötte a valamit is - Hihetetlen kutya! Mi a péló? De mégis itt vagyok, előttem már csak az ultimate átlógás, ha pedig bent van a sarokspicc kombó megmenekültem! - összeszedve magam így is lesz, és még a nem várt durranással, ordítással együtt is végigveretem - Yemaaaan! Nagy öröm fless.
Patkány eközben egy régebbi projektet próbálgat, s kerül közel. Mire odaérek olyannyira, hogy letolja. Megtörik a jég! Hopp lement az ominózus projekt.
2 mozdulat mindössze, de az igen furcsa dőlésszögű áthajlásban igen furcsa fogásos dolog valahogy igen furcsa. Rendesen össze kell szikkadnom, hogy legyen esélyem. Továbbra is hitetlenkedem, hogy miért azt viszont nem tudom. Amint sikerül kikapcsolnom az agyam és inkább koncentrálok, elhiszek, le is tolom. Mára két nagy öröm fless is jutott.
A harmadik záró nagy öröm flesst egy áthajló, peremes, gyönyörű, de viszonylag szemét boulder adja meg. Nekem kutyába Simonnak stílusban.
Levezetésnek utcai cipős reibung. Majd kiülünk a tömbkupacok napsütötte tetejére. Hagyjuk hogy, három dolog kényeztessen. A nap, a kilátás és a börjentő. Boldog DAY.
