If you haven't checked

Júliusi Magic Wood tripünk képkockákba sűrítve, fényképezőminőséggel de sok munkát beleadva a kevés felvételbe. Remélem sokaknak tetszik;

Summer Never Ends [part I]

Summer Never Ends [part II]

Mit is mondhatnék?

Amióta Barnával hazatértünk az olasz-svájci három hetes utazásból, méretes lyuk tátong bennem. Várnám, hogy szikláról sziklára járjam a tájat és rengeteg tapasztalatot szerezzek. De ez egyelőre álomkép... Azóta sajnos nem sokat sikerült mászni, készülődni kellett, legalábbis tettetni, a nagy útra, pedig kíváncsi lennék mit tudnék kihozni magamból. Augusztus hat óta pedig Dániában vagyunk furcsa életkörülményekben.

Úgy élünk itt, mint egy iskolai táborban, persze nem magyar kivitelezésben. Sokféle dánnal és dán gyarmattal szerte az országból. Néhány szlovák lánnyal, egy kis rakat magyarral és egy lett lánnyal. Én ennél ugyan színesebb társaságra számítottam, de nincs okom panaszra.

A tanítás, bár annyira nem illik rá ez szó, nagyon jó ritmusú. Egy nap általában két óránk van, változóan, nagyjából 100-135 percesek. Az első hónapra ütős tantárgylista alakult: foci edzés, absztrakt festészet, egy ultimate nevű állítólag híres frizbijáték és egy lazító jóga. Mivel ez az időszak lecsengett bátran állítom nagyon élvezetes és hasznos dolgokat csináltunk.

A kemény oktatáson kívül is igyekeznek érdekessé tenni az életünket, úgy tűnik ahány koronát kapnak ránk abból megpróbálják a legtöbbet kihozni, így sokszor meglepnek minket valamivel. De a fő energia a tanárok igyekezetéből, nem a pénzből fakad.
Kicsit bárgyúnak érezvén ezt a sarkos leírást az iskolánkról utolsóként az étel említeném meg. A rák, lazac és megannyi hal, a saláta, feta és jó néhány sajt sokáig nem hagyta nyugodni az ízlelőbimbóim. Kezdetekben nem bírtam betelni vele, ma már egy kissé egyhangúnak érzem a vacsorát kivéve, amikor meleg ételt kapunk.

A sziklákat illetőleg Dániáról elmond valamit, hogy az ország legmagasabb pontja 170 méter és a dánok által előszeretett Sky Mountain 147 méterével még dombnak sem számít, nem, hogy hegynek. Így ők a Gellért-hegyhez képest még többet csaltak. Így hát teremmászásra van lehetőség, és ebből a szempontból különösen szerencsés vagyok: én. Mivel a 9 kilométerre fekvő Ribe nevű városban magyarországi és dániai viszonylatban is jó boulderfal van összetákolva.

Ezek közül az én kedvencem a bal oldalon fekvő második falrész, ami élőben nagyon gengszter és a jobb első highball áthajlás.

Mindennel szerencsém volt, a fél éves bérlet mindössze 18000 forint, nemúgy, mint bárhol Pesten egy nem mellesleg szarabb teremért, ahova egy hónapra ha vehetsz több, mint a fele árért. A mászóklub arcai is jófejek és segítőkészek, a fogások ultrák és a raktárból felhozott készleteket lehet a falra pakolni. Nagyon motivált is vagyok a mászáson mindössze az egészségi állapotom korlátoz egy hónapja, mert sajnos a bal mutatóujjam túlterheltem, és habár alig fáj valahogy nem apad le és nem múlik el a probléma. Az orvos semmi használhatót nem tudott mondani, így magamra vagyok utalva, de az internetes források is végesek, nem tudom pontosan mit tegyek. Az egy amit remélhetek, hogy nem az önhibámból nem gyógyul meg az ujjam.

Ha bárki tud esetleg segíteni a kérdésben hogy segít-e a mozgatás masszírozás ha nem fáj, vagy inkább egy sínezés lenne a nyerő? (köszi)

Dándi