Egy nap
365. Általában ennyi napot írunk egy évben, szó se róla, hisz mindenki tudja. Ezek mind-mind egy-egy napot takarnak az életünkből. Napokat, amelyekre később ritkán emlékszünk vissza, ha nem vezetjük tollból is életünket, ezek a napok a homályba vesznek. Egy nap.
A nap
Egy szokásos szerda volt a tegnapi és mégsem, reggel borult volt az idő, sokan még a pulóveren is elgondolkoztak, na de mit is számít ez, tartottam a vasgereben felé gondolva.
Nem éppen kitűnően működött a testem és izmaim, az agyamban minduntalan zsibbasztó tudat honolt. Odaértem. Ők még sehol: a felül kopasz, pókhasú és az ismeretlen. Később mégis feltűnnek. Elhatározom a mosolyom mögé bújtatom a zavarom, ám az ismeretlen nem ilyesforma ember, ez egyszerűen nem működik így. Fel kell vennem a lomha, ügybuzgó ritmusát és ez megterhelő feladat. Én nem vagyok egy bólogató plüss – csak bírd ki – hallom belülről.
A helyzet már-már komikus, ahogy a hájba nőtt szemek a tükörből visszaköszönnek, ez most az elvárások ideje. Egy-egy ilyen tekintet folyvást arra késztet, valamit még helyesebben kellene csinálnom, pedig a pásztázás célpontja nem a hibáim, én vagyok.
Mindennek vége. A föld immár nem halad, a hőség megnő és a száraz miniatűr ajkakból lehellés és hangok recsegnek. A kopaszodó mellettem máshová figyel, talán telefonál, flörtöl. Én egy szót várok, minden más információt lomtárba vetve.
- Viszlát Vasgereben, viszlát vasgereben! -
A tűzforró 50-es villamoson kicseng a hívó, a hullámok csak Tomit érik célba: - Na cshuákáánjy, négyen leszünk, órákon belül ezen a helyen, állítólag esőben, de megyünk, menni kell, na cshőna cshákány! - sarkítva, de menni kell.
Száraz 7-es út, száraz autópálya, száraz Zsámbék, száraz Szomor. Tarján nem száraz, irányunkban pedig a felhő terebélyesedik. Egy kis snake, space impact és rapid roll ment ki a párperces ijedtségből, azonban minden rendben egy paddel, két grigrivel, három Solutionnel hagyjuk el a helyet, no kik is vagyunk!?
Fönt már nem esik a szikla száraz, a hőmérsékletre nem lehet kifogásunk, a fogások pedig hamar tökéletesen tiszták. Az álomtömb jobboldali álomútjában indulok, még melegítő jelleggel on sight. Az első esések hangulat nagyon tetszik, jól nyúló kötél lágy fogásával suhanok a padre, akkor ez most boulder vagy köteles?
A mozdulataim középtájt eltérnek a boulder atyjáétól, de így is abszolút lehetséges.
Azthiszem minden mozdulat megvan. Nosza hát Bencén a sor, aki masszívan megkeni az elejét Ondrát lefricskázva. Élvezzük, mondani sem kell, a fogásvilág, a lépésvilág, a mozdulatvilág, mámor.
Tomi is beszáll egy kemény próbára mind jobb mind bal oldalt, nem kissé jár felettünk. Mielőtt indulnánk egy próbát kísérlek a teljes megmászásra, természetesen még csak kötéllel. SUCCESS! A gound up már sokkal inkább a fejemben motoszkál.
Agostyán szőlővesszei féltíztájt, nagyon izgatott vagyok és azthiszem Bence és Tomika is az. A píjjegésünkre csákány érkezik. Hamarosan előbukik egy hosszú hajú hegyi remete: Csoszti, szétszálkásodva, ahogy azt kell. Ő kísér fel minket a szentélyébe, ahol Serényi Balázs és Kangyal Andris épp cipőfűzőt kötnek, poroznak.
A fal csodálatos, hat akár 7 méter hosszú 45 fokos áthajlás a Samsara, Bleaustone és megannyi féle-fajta fogások arzenáljából. Egyszerűen leírhatatlan , amit ott átélünk, ezt mindenkinek saját bőrén kell tapasztalni, egyedül egy HD videó adhatná át a hangulatot.
Mivel még alig hűtünk egyből megkezdődhet a csoportos támadás és életre kel pár 'beauty'. Mindenki a saját stílusát hozza a falon, legmeglepőbben Patkány, aki a dinamikára vált. Hajnali egyig tart a mámor, a szüleim és az a haszontalan iskola miatt kell hazamennünk, egyébként az egész nem így végződik, de így is felejthetetlen marad.
10. Körülbelül ennyi nap lehet az évben. Has- és alkarizomsajogva nézek vissza tengapra. Ez egy volt a napok közül.
- Na cshuákááány, elkúrtúnk egy szhuaarvaaast! -
- Kapzsitivitőőlünkeeegyö... -
